Az álarcosbál

1 fejezet.
Álarcosbál volt benn a kastélyban. Mindenhol villogtak a fények, szólt a zene. Elin egyedül volt, csak kíváncsiságból jött el. Jelmezt is nagyon nehezen talált, végül barátnője tanácsára velencei kurtizánnak öltözött. A reneszánsz idején a kurtizánok nagy befolyással bírtak, főleg az egyik, akinek szépségét senki nem tudta felülmúlni hosszú évtizedig. Sylvia nemcsak gyönyörű, és minden szemnek kívánatos nő volt, hanem intelligenciában messze felülmúlta társnőit.
Elin őt választotta, bár ő közel sem volt olyan szép és okos, de hízelgett magának a nagyon áttetsző estélyiruhával.
A ruha mélyvörös volt, ragyogott a fényben. Elöl nagyon mély volt a kivágása s a sejtelmesen átlátszó mellrész sem bízott sokat a fantáziára.
Elin karcsú volt, törékeny és nagyon fiatal. Játék volt neki minden, a ma este is. Remélte, hogy valami merész történik ma vele, de egyelőre senki és semmi nem jelezte ezt.
Kiment a kertbe, ahol az óriási, formára nyírt bokrok adtak némi védelmet a hold erős sugara ellen. Meleg este volt. Csillagos és világos.
A lány elsétált a kerti lak előtt. A rózsák buja, erős illata egy pillanatra megszédítette.

2. fejezet
Paulo morgott egyet, – Minek kell ide elmennem?
Szolgája szó nélkül a vállára terítette a jelmezt. Nem szólt, csak megértően mosolygott. Még egy pillantás a tükörre. A tükörben egy borostás, magas férfi tekintett vissza, aki egy nevetséges jelmezben állt. A két lába, mint egy-egy pálcika meredeztek. – hm, megteszi – morogta Paulo. Majd a kabátjába burkolózva elindult az ajtó felé.
– Az álarca, uram... Hallatszott hátulról.
– Köszönöm Jean, így legalább nem fognak felismerni. Nevetséges, ahogy kinézek... Nem maradok sokáig, ne várjon meg. – közölte Paulo. Jean megkönnyebbült, hiszen gyorsan el akart aludni, mert tudta jól, hogy hogyan szoktak végződni a gazdája éjszakai tivornyái.

3. fejezet
Elin leült a padra és csak várt. Nem tudta, mire, de jólesett ülni merengve.
Egyszer csak azt érezte, hogy egy finom, mégis erőteljes kéz lassan végigsimít a tarkóján, végig a gerincoszlopán, majd egy másik kéz szinte durván megmarkolja a mellét.
– Ne forduljon meg! – hallatszott a határozott, mégis kedves hang.
A lány legyűrte kíváncsiságát, és nem mozdult. A kéz, amely a mellét fogta lassan vándorolni kezdett ruhája nyílásában. Mellbimbója megkeményedett, melle vibrálni kezdett. Elin érezte lába között a nedvességet, amely lassan átbizsergette a combjait.