Ugye csak álmodtam?!

Zsongott a fejem, a lépteim bizonytalanok voltak, ahogy felfelé igyekeztem a lépcsőn. Mi a francért kellett nekem ma este idejönnöm?! Szar volt a zene, szar volt a társaság, a barátnőm két órája lelépett egy szőke, kék szemű, már-már undorítóan jóképű sráccal, én meg hagytam, hogy leitasson egy másik szőke szépfiú. De mi a fenéért? Hiszen nem is tetszett, eszemben sem volt vele sehova sem menni. Ám a sors kisegített, és a srác előbb dőlt ki a sok , mint én. Viszont hiába örültem ennek, attól még rettentő szarul voltam. Többször is meg kellett támaszkodnom a régi bérház falánál, miközben az igen távoli buszmegálló felé igyekeztem. Nem voltam meggyőződve róla, hogy díjnyertes ötlet ilyen állapotban éjszakai busszal indulni neki a hazaútnak, de nem bírtam gondolkozni, csak csináltam, amit máskor is szoktam. Lézengtek jó páran a környéken, nem lehetett épp csendesnek mondani az utcát, hiába járt éjjel kettő felé az idő. Egy nagyobb, jókedvű társaság haladt el mellettem, majd nem sokkal utánuk három, talán korombeli srác. Valami volt a kezükben, azt adogatták egymásnak. Majdnem elhánytam magam már az üveg látványától is.
– Figyeljed már, micsoda kis puncika! – hallottam aztán, mikor megindultak felém. Igyekeztek nagymenőnek tűnni, de kurvára nem voltak azok.
– Kopjatok le! – förmedtem rájuk. – Komolyan mondom! Húzzatok a picsába! – mondtam szinte már kiabálva. Kiakasztott, hogy megint olyanok akarnak nyomulni rám, akik baromira hidegen hagynak.
Ők morogtak egy keveset egymás között, még nekem is odamondtak valamit, ahogy elhaladtak mellettem, de már nem értettem. Őszintén szólva, nem is érdekelt. Tulajdonképp semmi sem érdekelt, csak az, hogy végre hazajussak. Néhány újabb bizonytalanul megtett méter után hátrapillantottam, amikor lépéseket hallottam nem sokkal mögöttem. Egy sötéthajú férfi közeledett felém és egyértelműen engem akart utolérni. A francba! Mi van ma?! Mindenki rám startol? Azt terveztem, hogy csendben és észrevétlenül elsunnyogok, ám azt nem vettem számításba, hogy egyáltalán nem voltam olyan állapotban, hogy egy kicsivel is gyorsabban menjek. Könnyedén utolért hát a pasas. Csendben csatlakozott mellém. Csak összenéztünk egy pillanatra, de egyikünk sem szólt egy szót sem. Remek! El kellett volna küldenem a fenébe! Így még elbízza magát... Mielőtt még elértem volna az első keresztutcát, ő néhány lépéssel megelőzött, aztán a kezét a házfalnak támasztotta. Pont előttem. Kicsit meginogtam, ahogy hirtelen megtorpantam, de kénytelen voltam megállni, különben nekimegyek. Azt pedig nem akartam. Eszemben sem volt hozzáérni!
– Nem találtál kedvedre való pasit odabent? – intett a fejével a szórakozóhely irányába, ahonnan pár perce támolyogtam ki.
– Közöd hozzá? – bámultam az arcába egyik szemöldökömet felvonva.
Ő erre csak röhögött és közelebb lépett hozzám. Én meg hátráltam vagy két lépést.
– Hé, faszikám – kezdtem, és közben a mellkasom elé emeltem a kezem, hogy eltolhassam magamtól, ha újra közelítene –, én leléptem, oké? Mindjárt lehánylak, ha nem hagysz továbbmenni! Szarul vagyok, nem látod?!
Azzal elléptem előle és tovább botorkáltam a járda langyos aszfaltján. Ám pillanatok múlva ő is utánam indult. Ingerülten fordultam vissza.
– Szállj le rólam! Hallod?! Gecire nem vagyok jó kedvemben!
– Minek iszol ennyit? – csatlakozott mégis újra mellém.
– Közöd?
Ő azonban a hónom alá nyúlt, hogy támogasson, de utána elég hamar a derekamon pihent a keze és közelebb vont magához.
– Hagyjál már... – próbáltam elhúzódni tőle.
– Csak segítek – mondta, és egészen összesimultunk.
– Fogadjunk, áll a farkad, mint a cövek! – röhögtem két mély lélegzet között, és nem sok választott el tőle, hogy ott rögtön kidobjam a taccsot. – Nem undorodsz tőlem?
– De – jelentette ki egyszerűen.
– Akkor mi a faszért fogdosol?! – és azzal a lendülettel megmarkoltam a kőkemény farkát a nadrágján keresztül. – És miért indulsz be tőlem?
Ő nem válaszolt, csak rám hunyorított, majd magával húzott.
– Hova viszel? Engedj el!
– Fogd be!
– Anyád! Engedj már el, te rohadt geci! Nem fogsz megdugni!
– Dehogynem – suttogta olyan halkan, hogy alig hallottam.
Akkor azonban hirtelen forogni kezdett velem a világ, és pillanatokon belül elájultam.



Arra tértem magamhoz, hogy egy férfi cipel a karjaiban. Mi a picsa?! Ki a franc ez?
– Tegyél le! – bukott ki belőlem hirtelen.
– Ez nem tartott sokáig – állapította meg ekkor a férfi, majd leeresztett a földre.
– Hogy mi a franc van?! – bámultam az arcába, miközben bizonytalanul kerestem az egyensúlyomat.
Aztán beugrott, hogy ő állított meg és mászott rám, mielőtt kidőltem.
– Alig egy perce, hogy elájultál – mondta.
– Hova hoztál? – meresztettem aztán a szemem a sötétben, de nem ismertem fel a helyet.
Ő megvonta a vállát és válasz nélkül hagyott. Lombos fák, padok, meg egyebek – valami eldugott, kis parkban lehettünk. Sosem jártam még itt, nem ismertem túl jól a környéket, és nem is kecsegtetett sok jóval a dolog. Ez itt engem meg akar , az tuti! El kell tűnnöm! És rögtön sarkon fordultam, ám a hirtelen lendülettől megszédültem és el is vágódtam volna a földön, ha a férfi nem kap el. Pár pillanatig a szemembe nézett, mikor visszanyertem az egyensúlyomat, majd erősebben megmarkolta a karomat és megcsókolt. El akartam lökni magamtól, de nem hagyta. nyomakodott át nyelvével a számba. Én közben addig-addig ficeregtem és tekeregtem, amíg sikerült kiszabadulnom a kezei közül.
– Mi a fenét művelsz?! – taszítottam el végül magamtól.
– Semlegesítem benned az , mert undorító – mondta és újból elkapott, majd megcsókolt.
– Hagyjál már! – toltam el az arcát, mikor végre engedte. – Hülye vagy! Ilyet nem lehet!
– Dehogynem – mosolyodott el sokatmondóan.
– Baromság!
– Gyere még egyszer!
Azzal újból magához rántott és majd ledugta a nyelvét a torkomon. Csípőmet szorosan a sajátjához húzta, éreztem a még mindig kőkemény farkát. Francba! Én nem akarok dugni vele!
– Nem akarok veled... – kezdtem volna.
– Nem érdekel – vágott a szavamba. – Már józan vagy, így sokkal jobb lesz.
– Mi? Én? Nem vagyok...
De. Színjózan voltam.
– Ez... ez... ilyen nincs! Mit csináltál velem?!
– Mondtam már. Semlegesítettem az , amit a sok piával magadba döntöttél.
– De ez...
– Jaj, fogd már be! – tapasztotta a számra az egyik tenyerét, a másik kezével pedig megmarkolta a mellemet.
Minden igyekezetemmel szabadulni próbáltam, de nem jártam sikerrel. A férfi a hátam mögé került, és mindkét csuklóm erős szorításában pihent. Aztán a nyakamra hajolt... megborzongtam, és felállt minden apró szőrszálam attól, ahogy megéreztem a forró leheletét a bőrömön.
– Kérlek, ne csináld! – próbáltam még mindig leállítani. – Nem akarok dugni veled, oké?
– De én akarok veled – jelentette ki határozottan. – Vonzó nőstény vagy és termékeny is.
Épp segítségért akartam kiáltani, csak meghallja valaki, hisz a belvárosban voltunk, erre azonban bennem akadtak a szavak. Milyen szöveg ez?! Nem normális a hapsi, az tuti!
– Nem tudom, honnan szedted, de ez nagyon gáz duma volt. Ugye, tudod?
– Csak kimondtam a nyilvánvalót – nevetett halkan. – Most pedig... – de szavakkal nem, hanem inkább a kezével folytatta.
A lábaim közé nyúlt, a szoknyám alá. Nem tudom, miért nem kiabáltam és próbáltam felhívni mások figyelmét arra, hogy velem itt az akaratom ellenére próbál szexelni valaki. Egyszerűen lefagytam, nem bírtam segítséget hívni. Leejtettem a táskámat is a vállamról, teljesen elgyengültem. Annyira hihetetlen volt, ami történt. Annyira furcsa volt ez a pasi. És annyira fel tudott izgatni, amikor pár pillanatig megfeledkeztem a helyzet abszurd voltáról.
– Figyelj – kezdtem halkan, miközben a felsőm és a melltartóm pántját félrehúzva a vállamat csókolgatta –, normális pasinak tűnsz... nem lehetne ezt megbeszélni? És kielégítelek, ha ennyire kanos vagy, de ne dugj meg itt, amikor én nem akarom.
– Igen, normális vagyok – jelentette ki, aztán feltolta a melltartómat és megmarkolta mindkét mellemet. – Ne aggódj, gyorsan végzek és neked is jó lesz.
– De én nem akarom! – fakadtam ki.
– Nem baj – súgta a fülembe és morzsolgatni kezdte a mellbimbómat.
– Ne csináld! – próbáltam szabadulni.
– Nyugi. Ne küzdj, úgysem engedlek el.
Aztán mégis engedett egy keveset, azonban csupán azért, hogy pillanatok alatt kiszabadíthassa a farkát. Mire ellibbentem volna előle, ő már le is fogott, és ujjai a bugyimnál matattak. Félrehúzta, és olyan hirtelen tolta belém a kőkemény hímtagját, hogy feleszmélni sem volt időm. Kéjes nyögés szakadt fel a torkom mélyéről. Bármennyire is ellenkeztem, egyszerűen hihetetlenül izgató volt, amit és ahogyan csinált ez a hapsi. Nem értettem, hogyan lehettem olyan nedves, hogy ennyire könnyedén siklott belém tövig a férfiassága. Ő azonban tojt az ilyen elmélkedésre, és helyette elégedetten zihált a fülembe, miután ütemes mozgásba kezdett.
– De kurva jó benned lenni! – nyögte, ahogy egyre gyorsabban dugott.
A fenébe is! Igaza volt. Az élvezet ezúttal jobban elbódított, mint az a rengeteg , amit nemrég ittam meg, és ami valahogy el is illant belőlem a csókjait követően. A pasi erősen markolta a csípőmet és veszett gyorsasággal járatta bennem a méretes hímtagját. Olyan rohadtul jólesett, annyira nedves voltam, hogy el sem hittem, hogy ez tényleg velem történik. Megkapaszkodtam az előttem levő padban, a fenekemet hátrébb toltam, hogy a férfi még mélyebbre érhessen bennem. A nadrágja lejjebb csúszott rajta, magával húzva az alsóját. Összecsattant a bőrünk újra és újra. Nem finomkodott egy pillanatig sem, de nem is vágytam rá, hogy visszavegyen akár a tempóból, akár a durvaságból. Micsoda erő volt benne! Először éreztem azt, hogy egy igazi férfi dönget kíméletlenül.
Milyen pasikkal dugtam én ezelőtt?!
Ekkor hirtelen megállt és kicsúszott belőlem. Elölről a lábaim közé nyúlt, közben pedig visszalökte belém a farkát. Felnyögtem. Csináld még! Ő pedig, mintha tudta volna, mire gondoltam, újból kihúzta belőlem a vaskos hímtagját, aztán lendületből vissza is tolta tövig. Keze addig a szeméremdombomon pihent. Én egyre hangosabb voltam, minél tovább játszotta ezt velem, de ő sem volt épp csendes. Tetszett, hogy ennyire élvezte a testem. Aztán mélyen bennem maradt és apró, lassú lökésekre váltott. Ujjaival csiklómon körözött, én meg engedelmesen mozdítottam a csípőmet hozzá. Kívántam veszettül azt a kurva orgazmust! Kit érdekelt már, hogy valójában nem is akartam dugni a pasival?!

Ő hirtelen lekapott a férfiasságáról, majd szembefordított magával. Vadul ajkaimra tapadt, nyelve pedig nyomult át a számba. Közben egy erőteljes mozdulattal magához húzott, és a nedvemtől csúszós farkát a combjaim közé nyomta. Belekapaszkodtam a nyakába, szétnyitottam a lábamat, hogy a duzzadt és lüktető nagyajkaimhoz illeszthesse. Ő a pad háttámlájának támaszkodott a fenekével, aztán határozottan belém hatolt. Megőrjített, ahogy újból kitöltött. Örökké magamban akartam érezni, imádtam, hogy széltében-hosszában végigért bennem. Mozogni kezdtünk, ezúttal már mindketten. A férfi kevésbé intenzíven, én sokkal hevesebben. Hátravetettem a fejemet, ő pedig a derekamat átkarolva tartott, hogy megmaradjon az egyensúlyom. Minden alkalommal alaposan hozzádörgöltem a csiklómat, amikor elmerült hüvelyemben a farka. Egyre jobban ziháltam tőle, egyre jobban nyögtem, egyre jobban vártam a közelgő gyönyört.
– Ez az, élvezz el... én is mindjárt jövök! – lihegte a fülembe és magához ölelt.
Teljes önkívületben vonaglottam a farkán. Ahányszor csak összeért odalent mindenünk, nekem úgy korbácsolódtak fel egyre erősebben az élvezetem hullámai. Kiürült a fejem, amikor már csak egy egészen kevés hiányzott az orgazmushoz.
– Ne élvezz belém! – bukott ki belőlem, aztán megfeszült a testem és mindenem remegett a élvezettől.
A hapsi ekkor felnyögött és magára szorított. A farka lüktetve lövellte hüvelyembe a spermáját, nekem meg a kéj közepette görcsbe rándult a belsőm és úgy éreztem magam, mintha villám csapott volna a testembe. Belém élvezett a rohadék! Ám pár pillanatra még magával ragadott a kielégülés , és addig a néhány, röpke másodpercig kellemes érzésekkel töltött el a tudat, hogy elárasztott odabent forró magjával. Azután viszont elillant a bódító köd az elmémről és eltoltam magamtól a férfit, majd egy óriási pofon csattant az arcán. Fel sem fogtam, mikor lendült a kezem. Őt azonban nem hatotta meg a dolog, csak nevetett rajta. Felhúzta a nadrágját, aztán elkapta a csuklómat és a fülemhez hajolt.
– Megtermékenyítettelek. Vigyázz az utódomra! Eljövök majd érte.
A döbbenettől meg sem bírtam szólalni. Mi a jó francról beszél ez?! Éreztem már az elején is, hogy nem normális!
– Nem tudod elvetetni – súgta még, majd eltávolodott tőlem. – Mennem kell!
Azzal a kezembe nyomott valamit, miközben őrült szenvedéllyel megcsókolt. Hátrált pár lépést, néhány pillanatig a csuklóján levő órának tűnő szerkezettel babrált, majd hirtelen zöldes fény villant körülötte, és egyszerűen eltűnt a szemem elől.

Lefagyva álltam ott a sötét és kihalt, belvárosi park közepén. A melltartóm feltolva, a bugyim még mindig félrecsúszva, a férfi spermája kisebb adagokban csordogált ki belőlem és folyt le a lábamon. Vártam, hogy felébredjek, vártam, hogy kijózanodjak... vártam, hogy történjen valami... bármi. Mondom, bármi! Megőrültem! Hallucinálok! Megártott a sok , vagy valaki belekevert valamit.
De nem, nem történt semmi. Hosszú percek múltán sem.
Éreztem, hogy kezdek fázni. Megborzongtam. Pofon vágtam magam, de ettől sem ébredtem fel, szóval minden kétséget kizáróan ébren voltam. Megigazítottam a melltartómat, a felsőmet, a bugyimat. Nem törődtem vele, hogy spermás lett, nem is igazán fogtam fel. Akkor tértem csak kicsit magamhoz, amikor elejtettem valamit a bal kezemből. De mi a fene volt az? Felkaptam rögtön, ahogy a földre esett. Egy kicsi, vékony, téglalap alakú lapka volt egy fém láncon. Mintha áramkörök lettek volna a bevonata alatt, vagy valami ahhoz hasonló dolgok. Tanácstalanul forgattam az ujjaim között. Előtúrtam a mobilomat a táskámból, hogy jobban megnézhessem a kijelző fényénél. Ekkor azonban addig sosem látott karakterek futottak végig a kezemben tartott készüléken.
"Kommunikációs eszköz felismerve. A kapcsolat létrejött. Nyelv beállítva. Kódszám regisztrálva. " – olvastam aztán sorban egymás után a már számomra is érthető betűkkel írt üzeneteket.
"Segítségkérő program aktív. Probléma esetén érintse a kártyát az eszközhöz, majd használja a szokott módon. Üdvözöljük a rhe'ln faj utódnemző projektjében! "
Bután bámultam a kijelzőt, amin végül minden visszaállt a megszokott rendbe. Megráztam a fejem, kivágtam a közeli szemetesbe a fémes, mégis átlátszó borítással rendelkező lapkát, majd sietős léptekkel elindultam. Megőrültem, ugye? Ez a magyarázat mindenre! Ahogy befordultam az utcasarkon rezegni kezdett a mobilom, és amikor rápillantottam, újabb szokatlan üzenet fogadott.
"Figyelmeztetés: Gyengülő jel. A kapcsolat várhatóan 10 másodperc múlva megszakad. "
A kurva életbe! Ez mégis komoly! Visszarohantam a parkba. Megrémített, hogy ha igaz volt minden, és ha így elhagyom azt a kurva kártyának nevezett cuccot, akkor magamra maradok egy tök ismeretlen dolog kellős közepén. Idegesen túrtam a szemét közé és kihalásztam a sötétszürke, négyszögletes, apró kártyát. Ráfolyt valami ragacsos üdítő maradéka, de láthatóan nem lett baja, mert a telefonom jelezte, hogy visszaállt a kapcsolat. Megvontam a vállam, aztán bedugtam az ivókút vízsugara alá, hogy lemossam. Illene, hogy vízálló legyen, nem? Az is volt.
– Hé, azt az én kukámból szedted ki! – förmedt ekkor rám valaki. – Add ide!
– Ez az én... – kezdtem, de nem tudtam hirtelen, minek nevezzem – izém! – És azzal erősen a markomba zártam, nehogy elvegye tőlem a rossz külsejű hapsi, aki megszólított.
– Gyerünk, add ide, amíg szépen kérem! – indult meg felém ingerülten.
– Felejtsd el! – ráztam meg a fejem és futásnak eredtem.
– Te tolvaj kurva! Dögölj meg! – üvöltötte utánam, de nem vett üldözőbe.
Néhány sarokkal odébb leintettem egy taxit és kimerülten vágódtam be a hátsó ülésére. Bemondtam a címemet, aztán a nyakamba akasztottam azt a rohadt kis kártyát, lehunytam a szemem, és félálomban hallgattam a rádió duruzsolását a kocsi elülső hangszóróiból. Ugye, ha kinyitom a szemem, rájövök, hogy az egész csak egy hülye álom volt? Ugye? Ugye így lesz? A mobilom rezgése azonban felvert a .
"Emlékeztető: A fajának szaporodási jellemzőit figyelembe véve, a következő személyes ellenőrzés időpontja várhatóan 270 nap múlva esedékes. "