Egy teljesen normális család 5. rész

Anikó persze nem ment el hazulról, hanem fivéreivel együtt Dávid szobájában volt. Mind a hárman anyaszült meztelenek voltak, és közösen maszturbáltak, amihez az is hozzátartozott, hogy hol Anikó elégítette ki a fiúkat, hol pedig azok őt.
Amikor mindhárman többször is kielégültek, Anikó – aki egymás után három csodás orgazmust is köszönhetett fivéreinek – hóna alá vette a ruháit, és Andréval együtt kiment a szobából. Hogy anyjukat ne ébresszék fel, csak némán búcsút intettek egymásnak, amikor Anikó a szobája felé indult.
– Nocsak! – gondolta csodálkozva, amikor az ajtaja alatti fénycsíkból meglátta, hogy odabent ég a villany. – Égve hagytam?
Megvonta a vállát és belépett a szobába, de ott a meglepetéstől földbe gyökerezett a lába.
Két lépésre tőle az anyja feküdt az ágyon széttárt pongyolában, meztelen alsótesttel. Egyik kezében a pornómagazin, a másik keze a punciján, és rémült pillantással meredt rá.
Másodpercekig szótlanul bámultak egymásra, míg Anikó, hóna alatt a ruháival, a sarkával be nem rúgta az ajtót.
– Ho... hol voltál? – kérdezte Anna dadogva.
– Hát csak itt, Dá... – De mielőtt Dávid nevét kimondta volna, ijedten a szájára csapott.
– Dávidnál? – kérdezte Anna szinte magánkívül, és felült az ágyban. – Így ahogy vagy? Anyaszült meztelenül? Ez tiszta őrület!
– Te beszélsz?! – emelte fel a hangját Anikó és a földre dobta a ruháit – Ki prédikál nekünk folyton-folyvást az illemről és a jóerkölcsről, miközben a kertbe jár maszturbálni?
Anna döbbenten nézett a lányára.
– Miket beszélsz? Honnan veszed ezt? Atyaúristen!
Zokogva csapta össze kezét az arca előtt, felállt az ágyról, de hátat fordított lányának. Anikó rossz lelkiismerettel nézte anyja sírástól remegő hátát. Aztán gyengéden megfogta a vállait, leültette az ágyra és mellé ült.
– Ne haragudj... – mondta halkan szipogva. – Nem úgy gondoltam, mama.
– Tudom, kislányom – mondta Anna, és kisírt szemmel Anikó felé fordult. – De te is tudod, mennyire egyedül vagyok, hogy apátok ilyen hosszú időre elutazott.
Anikó átölelte anyját, minden hátsó gondolat nélkül simogatni kezdte a haját és homlokon csókolta.
– Úgy szeretlek, anya! – suttogta.
– Én is téged, Anikó.
Anna felemelte a fejét és visszaadta a csókot.