Egy hihetetlen történet 3-4. rész

3. rész
– Anya, mi nagyon-nagyon szeretünk! – mondtuk szinte egyszerre.
Összebújva elaludtunk. Én és Pali ébredtünk elsőnek. Csak összenéztünk, és én gyorsan felöltöztem, s elszaladtam. Az első boltba vettem pár csomag gumit, és siettem haza.
Anya is felébredt és magához tért. Szó nélkül rendezte össze ruháját és a konyhába sietett. Mi is követtük.
– Tudunk valamit segíteni? – kérdeztük.
– Nem. Most egyébként is jobb, ha egyedül maradok kicsit a gondolataimmal. – felelte.
Azért odaszaladtunk hozzá, gyorsan egy puszit adtunk neki és már futottunk is ki a szobánkba.
Tornaszerelést vettünk fel és kisiettünk az udvarra, ahol kosárra dobáltunk. Kellett egy kis mozgás.
Hamar sötétedni kezdett, Anya szólt is, hogy vacsora, úgyhogy bementünk. Gyorsan lezuhanyoztunk és átöltöztünk.
Gyorsan megterített. Hideget vacsoráztunk. Mi hamar megkentünk egy-két kenyeret, majd teleraktuk mindenféle felvágottal.
– Ez így nem mehet tovább. – jelentette ki.
– De miért nem? Csak nem hiszed, hogy tőlünk bárki is megtudja? És ha egyszer szeretjük egymást, és nekünk jó, akkor mit akarhatnának tőlünk? – kérdeztem.
– Ez nem olyan egyszerű. Ha kitudódik, mindannyian mehetünk a börtönbe. Az, hogy én, az rendben van, de Ti? Ilyen fiatalon? Hiszen azt sem tudjátok, hogy mit csináltok? – Ez már a régi Anyukánk volt. Aggódó, logikus érveléssel.
– Tőlünk egészen biztosan nem tudja meg senki! – mondtuk szinte egyszerre. – És pontosan tudjuk, hogy mit csinálunk! -
Anya vizsgálódva nézett ránk.
– Sajnos nem tudok Rátok igazán haragudni, hiszen Ti vagytok az életem. – Azt hiszem, ezt inkább csak magának mondta, de nekünk is nagyon jól esett.
– Arról nem is beszélve, hogy nagyon rég éreztem már ilyen nagy csodát, mint Veletek. -
Láttuk rajta, hogy ezt legszívesebben visszaszívta volna.
– Anya, mi mindig őszinték voltunk egymáshoz! – mondta Pali. – Erre neveltél minket! – tettem hozzá.
– Na jó, mars aludni, gazemberek! – mondta mosolyogva.
Mi elinaltunk a szobánkba. Az ajtónál megálltunk és visszafordultunk:
– Ugye lesz jó éjt puszi? – kérdeztük egyszerre.
– Ha nem lesz ma leselkedés... – mondta. Azért megjegyezte, hogy mit meséltünk.
– Megígérjük! – mondtuk nevetve és beszaladtunk a szobába.
Villámgyorsan toltuk össze az ágyunkat szorosan egymás mellé. Vigyáztunk, hogy ne hallatsszon ki a ténykedésünk. Mindkét oldalra kikészítettünk egy doboz gumit, amit fel is bontottuk.