Kiránduláson
Sétáltunk, vidéken, ezúttal kutya nélkül.
Jó idő volt, kellemes szellő fújdogált, és ahogy elnézegettem párom szépen mozgó hátsófelét, hirtelen hancúrozni támadt kedvem.
A nadrágzsebébe akasztottam két ujjam, és visszahúztam magam felé.
Nevetett.
Szembefordult velem, és puszit nyomott a számra.
Azt hitte, csak bolondozok, már épp fordult volna vissza, hogy továbbinduljon, de én csak álltam, fogtam a kezét és néztem.
Próbáltam úgy nézni rá, hogy értse, mit szeretnék, de úgy voltam vele, hogy ha ez esetleg kevés, üsse kavics, egyik kezemet a farzsebébe dugtam és magamhoz húztam.
Egészen közel volt hozzám, a szája még mosolyra nyitva, lenézett rám.
– Na, Kicsi, mit csinálsz? – még közelebb hajoltam, a homlokunk összeért. Belemarkoltam a fenekébe, és halkan sóhajtottam egyet.
Nem csókoltam meg, csak ott voltam közel a szájához, egészen közel.
– Neked... Te... Itt akarod?
Bólintottam. Egy mezőn voltunk, közel-távol senki. Csak a fák, a bokrok, ő meg én... Meg a meleg napsütés a pici széllel.
Annyira felvillanyozott a kép, amit magam elé képzeltem, hogy úgy csókoltam meg, mintha már fél órája kényeztetne, kínzó lassúsággal.
Magához vont, és visszacsókolt. Imádom, ahogyan a szájával az én számat fedezi fel. Hol elenged, és csak vár, szemét a szemembe fúrva, majd odacsókol és elhúzódik, hol pedig hosszan csókolja az ajkaimat...
Úgy csókol, mintha már szeretkeznénk.. Imádom érte.
Annyira felhúz ezzel, hogy mire levegőhöz jutok, már az sem érdekelne, ha öten néznének a bokorból.
– Add ide magad nekem.
– Kicsi, megláthatnak, ki tudja, ki mászkál erre...
Kezem már a nadrágjában turkál. Annak ellenére, hogy tiltakozik, elég egyértelműen vevő a mókára. Elmosolyodok.
– Nézd csak... Hát nem is olyan rossz ötlet ez, igaz?
A fülét bekapom a számba, és megszívogatom. Meleg csókot lehelek a fülcimpájára, és aprót beleharapok. A kezemmel érzem közben, hogy egyre inkább ágaskodik odalent. Ahogy haladok lefelé, egyre jobban lüktet... A nyakát csókolom, a füle mögött kezdem, lassan, leheletfinom pillepuszikkal közelítek a kulcscsontja felé. Ez a kedvenc részem itt, ahol a két csont találkozik, ez a gödröcske.
A hajamba túr, és húzza magához a fejemet. A másik kezével a csípőjéhez szorít. Érzem már a nadrágon át is, hogy kedvére van a játék.
Jó idő volt, kellemes szellő fújdogált, és ahogy elnézegettem párom szépen mozgó hátsófelét, hirtelen hancúrozni támadt kedvem.
A nadrágzsebébe akasztottam két ujjam, és visszahúztam magam felé.
Nevetett.
Szembefordult velem, és puszit nyomott a számra.
Azt hitte, csak bolondozok, már épp fordult volna vissza, hogy továbbinduljon, de én csak álltam, fogtam a kezét és néztem.
Próbáltam úgy nézni rá, hogy értse, mit szeretnék, de úgy voltam vele, hogy ha ez esetleg kevés, üsse kavics, egyik kezemet a farzsebébe dugtam és magamhoz húztam.
Egészen közel volt hozzám, a szája még mosolyra nyitva, lenézett rám.
– Na, Kicsi, mit csinálsz? – még közelebb hajoltam, a homlokunk összeért. Belemarkoltam a fenekébe, és halkan sóhajtottam egyet.
Nem csókoltam meg, csak ott voltam közel a szájához, egészen közel.
– Neked... Te... Itt akarod?
Bólintottam. Egy mezőn voltunk, közel-távol senki. Csak a fák, a bokrok, ő meg én... Meg a meleg napsütés a pici széllel.
Annyira felvillanyozott a kép, amit magam elé képzeltem, hogy úgy csókoltam meg, mintha már fél órája kényeztetne, kínzó lassúsággal.
Magához vont, és visszacsókolt. Imádom, ahogyan a szájával az én számat fedezi fel. Hol elenged, és csak vár, szemét a szemembe fúrva, majd odacsókol és elhúzódik, hol pedig hosszan csókolja az ajkaimat...
Úgy csókol, mintha már szeretkeznénk.. Imádom érte.
Annyira felhúz ezzel, hogy mire levegőhöz jutok, már az sem érdekelne, ha öten néznének a bokorból.
– Add ide magad nekem.
– Kicsi, megláthatnak, ki tudja, ki mászkál erre...
Kezem már a nadrágjában turkál. Annak ellenére, hogy tiltakozik, elég egyértelműen vevő a mókára. Elmosolyodok.
– Nézd csak... Hát nem is olyan rossz ötlet ez, igaz?
A fülét bekapom a számba, és megszívogatom. Meleg csókot lehelek a fülcimpájára, és aprót beleharapok. A kezemmel érzem közben, hogy egyre inkább ágaskodik odalent. Ahogy haladok lefelé, egyre jobban lüktet... A nyakát csókolom, a füle mögött kezdem, lassan, leheletfinom pillepuszikkal közelítek a kulcscsontja felé. Ez a kedvenc részem itt, ahol a két csont találkozik, ez a gödröcske.
A hajamba túr, és húzza magához a fejemet. A másik kezével a csípőjéhez szorít. Érzem már a nadrágon át is, hogy kedvére van a játék.
Ez csak a történet kezdete, még 4 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2024. november 15. 15:32
#12
Mindent egyszerre, csak jó legyen.
1
s
sunyilo
2016. október 25. 21:50
#11
Nem rossz...
1
v
veteran
2016. október 25. 21:11
#10
Talán közepes.
1
A
Andreas6
2016. október 25. 17:20
#9
Nem fogott meg.
1
s
sipospista
2016. október 25. 10:39
#8
Megy a pont
1
d
deajk2008
2016. október 25. 08:42
#7
számomra érdekes volt... 6p lett
1
zsuzsika
2016. október 25. 08:32
#6
Négy pontos történet.
1
l
listike
2016. október 25. 07:52
#5
Nem nyerte el a tetszésem.
1
f
feherfabia
2016. október 25. 06:49
#4
Nem tetszett!
1
a
A57L
2016. október 25. 04:11
#3
Nekem nem tetszik.
1
v
vakon54
2016. október 25. 03:51
#2
Megfogod írni a kilátóbanlévő történetet is? Idáig 10 pont!
1
T
Törté-Net
2016. október 25. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1