Versenyben

Edward megérkezett a szálloda halljába. Az ötcsillagos épület ízlésesen berendezett bárjának bejárata már innen is jól látható volt. – Nagyszerű... – gondolta Eddie. – Legalább, itt sem fogok unatkozni.
Magabiztosan, amolyan sármőr módjára lépett a recepciós pulthoz, hogy bejelentkezzen. A pult mögött álló hölgy alkalmazottnak elakadt a lélegzete, amint meglátta a nem mindennapi külsővel megáldott fiatal üzletembert: A férfi fekete inget viselt, amely alig láthatóan felszült meg izmos mellkasán minden lélegzetvételekor, így az érte áhítozó nő képtelen volt megállni azt, hogy végig ne pásztázza a többi testrészét is szemeivel. A látvánnyal egészen meg volt elégedve: A férfi ajkai mintha szóra nyíltak volna, ez azonban a recepciósnak fel sem tűnt, csupán akkor figyelt fel furcsa viselkedésére, amikor a férfi az órájára pillantott, s poggyászait a szálloda egy londinerére bízta, így a fiatal hölgynek ideje adódott az üzletember többi adottságának végigfürkészésére is. Eddie háttal állt neki, s hevesen, de mégis elképesztően türelmesen magyarázta a szemmel láthatóan csak nem rég az államokba érkezett, valószínűleg spanyol származású, az angolt – mit tagadjuk – kevésbé értő, és beszélő fiúnak, aki szinte csüngött a férfi minden szaván, mivel az már megjelenésével is tekintélyt követelt ki magának. A pult mögött álló lány most már letámasztotta a fejét, s így nézelődött tovább. – Hihetetlen, milyen jól áll neki ez a nadrág. – elmélkedett, s kissé elkalandozott, mi mindent tenne alkalom adtán az izmos fenékkel, aminek látványa úgy magával ragadta. Mielőtt azonban mélyebben belegondolt volna ebbe a lehetőségbe, a vendég ismét a pulthoz lépett, s előkapta személyiét.
– A nevem Edward Doherty, a 102-es lakosztályt foglaltam le.
A lány most már összeszedte gondolatait, és teljes önfegyelmét felhasználva próbált a feladatára koncentrálni. A gépben keresgélve a férfi adatait azonban gondolta érdemes tudakolózni egy kicsit.
– Na, és mondja, honnan érkezett?
– Londonból – hangzott a válasz.
– Na igen, tipikus angol hidegvér jellemzi... – töprengett továbbra is az adatok közt keresgélő recepciós.
– Meg is van – mondta a hölgy, s igyekezett úgy átnyújtani a szoba kulcsát, hogy ne piruljon bele a férfi érintésébe.