Az erdei ház

Viharos éjszaka volt. A generátor odakint köhögött, miközben az eső a tetőt verte. A benti egyetlen szobát néhány asztali lámpa és a kandalló fénye tette barátságossá. Az egyik falnál egy régi, hívogatóan melegnek tűnő ágy állt, puha vörös takaróval. A kunyhó másik fele kényelmes nappalinak volt kialakítva. Az új barátnőmmel, Kate – tel egy hosszú hétvégére jöttünk fel ide. Biztos voltam benne, hogy a séta az erdőben, a csendes elzártság, és egy – két üveg vörösbor az öreg ágy rázkódásához és nyikorgásához fog vezetni. Nem jártunk messzire a kunyhótól, amikor a vihar kitört, de a futás sem mentett meg attól minket, hogy bőrig ázzunk. Nevetve bezúdultunk az ajtón. Ahogy becsuktam az ajtót és Kate felé fordultam, az idő lelassult. Gyönyörű volt, ahogy tetőtől talpig átázva a hosszú haját csavarta. A nedves pólója a testére tapadt és halványan láttatni engedte a melleit.

– Khmm – mondta.

Meglepődve néztem a szemébe.

– Mit bámulsz? – kérdezte évődve.

– Ha látnád, amit én, megértenéd.

– Oh, tökéletesen értem én anélkül is. Egyébként te is jól nézel ki így vizesen. De mi lenne, ha átöltöznénk?

Miután ruhát cseréltünk, gyorsan begyújtottam a kandallót. Megéreztem a kezét a hátamon.

– Nagyszerű ősember vagy – mondta és a lángokat nézte.

– Én csinál tűz. Én szeret meleg. Lány szeret tűz? – kérdeztem viccelődve.

– Lány szeret – mondta mosolyogva.

– Én szeret lány is. Lány gyönyörű. Lány jobb tűznél. – mondtam.

Úgy tűnt hogy elfogadja a társalgást, mert a számhoz hajolt és csókolózni kezdtünk.

Bumm, bumm, bumm!
Meglepve kaptuk fel a fejünket az ajtó felől hallható dörömbölésre.

– Van valaki odabent? Segítségre lenne szükségem. – hallatszott egy férfi hangja kívülről.

– Ki lehet az? – kérdezte Kate suttogva.

– Honnan tudhatnám? – kérdeztem.

– Kérem! Elkapott a vihar! Megfagyok!

– Mi van, ha valami baltás gyilkos? – sziszegte Kate

– Túl sok filmet nézel. Nem hagyhatjuk odakint. – mondtam és az ajtó felé indultam.

– Légy óvatos! – mondta Kate és az ágyhoz sietett.

Kinyitottam a zárat. Az ajtó kicsapódott és hideg, nedves széllökés tört be a szobába. Egy csuromvizes alak állt a küszöbön.

– Kérem! Sajnálom, hogy zavarok, de valami meleg helyre lenne szükségem. A tónál horgásztam és a vihar elfújta a sátramat.