Egy hihetetlen történet 1-2. rész

Ikrek vagyunk. Pál, és Péter. Édesanyánk 16 éves korában szült minket, tehát igazán fiatalon. Apukánk szintén nagyon fiatal volt. 17 éves. Nem csoda, ha a kapcsolatuk nem igazán bizonyult tartósnak.

Talán két évesek lehettünk, mikor lelépett. Postán szorgalmasan küldött gyerektartást, de nem találkozott velünk. Anyukánk bekeményített. Elvégzett egy főiskolát, könyvelő lett. Saját irodát nyitott, ami jól ment, mert lelkiismeretesen dolgozott, mindenkire odafigyelt.

Elég fiatalon kénytelenek voltunk besegíteni neki az otthoni munkákba, különben nem bírta volna. Az iskoláinkhoz sem igazán kaptunk segítséget, de mind a ketten szorgalmasak voltunk. Még sportoltunk is. Nem csoda, ha ebbe nők nem igazán fértek bele, bár a vágy mind a kettőnkben megvolt.

Anyukánk egy filigrán, 160 cm magas, karcsú, hosszú (vállig érő) barna hajú, mindig vidám nő. Kis, aranyos mellekkel. És nagyon jó lábakkal. Érteni nem értettük, hogy mitől van az, hogy hapsikkal soha nem láttuk. Igaz, hogy az életmódja is olyan volt, hogy abba nem igazán fért bele a randizgatás, meg ilyesmi. Mind a ketten gépipari szakközépiskolába jártunk.

Egy három szobás, szép kis családi házat vettünk ( ez a fejedelmi többes természetesen Anyát jelenti! ) két éve. Már jól belaktuk. Mi ketten egy szobába, egy szoba közös, és Anyunak is volt egy kis szobája külön.

Hét végén, a vasárnap reggelt szerettük legjobban. Olyankor mind a ketten berontottunk Anyu szobájába és mellébújtunk az ágyba. Beszélgettünk, hülyéskedtünk.

Egy ilyen reggel történt, hogy Anyuhoz bújtunk, Pali jobbról, én ballról. Anyu kitárta a kezeit és magához ölelt minket. Kicsit lejjebb csúsztam, és beleszagoltam a nyakába. Mindig imádtam az illatát. Olyan nagyon nőies, finom illata volt mindig. Talán kissé keleties, de nagyon diszkrét és finom. (Kipróbáltam a parfőmöt, amit használt, de rajtam nem volt olyan jó illata! )

– Anyu, a kisgyerekeket az anyukák a cicijükből táplálják. Te is így tápláltál minket? – kérdeztem.

– Hát persze. Mindig is így voltatok, Pali jobbról, te ballról! – nevetett.

A cicijéhez hajtottam a fejem, és a vékony hálóingen keresztül megéreztem a mellbimbóját. Mielőtt tiltakozhatott volna, a számba vettem. Finoman szívni kezdtem. Közben láttam, hogy Pali ugyan ezt teszi. Felnéztem Anyu arcára. Elvörösödött, és nevetni kezdett.