A mostohatestvér

Én Erik vagyok, 18 éves és a végzős évemet járom. Apámmal (akit a legjobban tisztelek) régóta éltünk kettesben. Édesanyám még kiskoromban meghat, nem nagyon emlékszem már rá, de azt tudom, hogy jólelkű asszon volt. Édesapámmal nagyon szerették egymást, ennek köszönhető az, hogy apámmal 15 éve kettesben éltünk. Nemrégiben azonban megváltozott minden, édesapám randizni kezdett egy nővel. Nem mutatta be nekem addig, amíg nem volt annyira komoly, hogy megkérje a kezét. Mint kiderült a hölgy az egyik évfolyamtársam anyja, aminek nem nagyon örültem, mert Dávid (Apám menyasszonyának fia. ) meleg, nyíltan. Ő a suli „kis köcsöge”. Féltem, hogy ezzel megbélyegez engem is. Egy nap apám szólt, hogy ma együtt fogunk vacsorázni és szeretné, hogy a legjobb formámat hozzam. El is jött az este és meg is vacsoráztunk. Szinte némán, csak a szokásos rutinbeszélgetések folytak le. Pl: Milyen volt a napod? Nagyon finom a vacsora. Stb. Vacsora után apám behozott egy üveg jó évjáratú Merlot-ot és beszélgetést kezdeményezett. Magához híven nem kertelve, egyből a lényegre térve.
– Erik! Szeretném, ha tudnád, hogy a másságoddal semmi bajunk! Szeretem édesanyádat és már az elején tisztáztuk ezt a témát. A fiamat ismerve... neki sincs ezzel semmi baja.
– Köszönöm Norbert. – szólt Erik – (Norbert az apám)
– Szeretném folytatni és most inkább a fiamhoz szólnék.
– Igen? – néztem rá kérdőn
– Arról lenne szó, hogy hallottam, hogy Dávidot piszkálják az iskolában és azt is hallottam, hogy nem egyszer megverték. Szeretném, ha ez még egyszer nem fordulna elő. Tehát a kérésem az lenne, hogy ha tudod, akkor védd meg. Hisz ő már a családunk tagja, sőt a testvéred. Tudod, mi megvédjük egymást. Mi már egy család vagyunk.
Egy kicsit elgondolkozva apám lelkesítő monológja alatt, arra jutottam, hogy ha ezt megteszem, akkor elég kellemetlen helyzetekbe keverem magam. Visszagondolva egyszer még én is bántottam Dávidot – remélem, ez nem derül ki-, nincs bajom a melegekkel, de mikor a csoporttársaim jól megagyalták és megkérdezték, hogy én miért nem csinálok semmit, akkor odamentem és szó szerint belerúgtam a földön fekvőbe.
– Természetesen figyelni fogok rá. – válaszoltam tömören-
– Köszönöm – szólalt meg Viktória, Dávid anyja-