Csoki-vanília

Mindenki az élménymedencében tobzódott, várták az imitált tengeri hullámokat, és a felhevült testükre záporozó trópusi esőt.
Az augusztusi perzselő hőség elálmosított, szerettem volna ledobni még azt a tenyérnyi fürdőbugyimat is, ami a medence vizétől ázott – nyirkosan tapadt a puncimra. Imádtam volna ráhasalni egy hatalmas jégkrémre, hogy lehűtsön egy kicsit és félig lehunyt szempilláim mögött elképzeltem, milyen lenne a látvány, amint a cickóim forróságától olvadozó eperkrémet a szomjazó strandolók mohón felnyalogatják...
Ehelyett egy ostoba piros strandlabda reppent fel a medencéből, és hatalmas puffanással a popsimnak ütközött.
Haragosan felpattantam, hogy utálatos gazdájának visszalőjem. Törölközőm nyekkenve csúszott le a napozóágyról, és egy pillanatra megnyalta a lábszáramat, mielőtt a fűbe hemperedett.
Egy elképesztően csokibőrű nő bámult vissza rám a medence kékcsempés szegélyéről, és a labdáját követelte.
Lábujjhegyen – hogy a tűzforró kövek ne égessék agyon a meztelen talpamat – odalibegtem hozzá, és lebiggyesztett szájjal a kezébe nyomtam a labdát.
– Legközelebb talán ne a popómat célozgassa! – nyafogtam oda neki, és már éppen készültem hátat fordítani, amikor labdáért nyúló keze a csuklómra kulcsolódott, és fekete ujjaival úgy szorított, mintha egy eleven bilincset kattintottak volna a bőrömre.
– Nem a popsidat akartam eltalálni – felelte olyan hangon, mintha olvasztott karamellát csorgattak volna a fülkagylómba.
– Hanem mit?! – kérdeztem csodálkozástól hatalmasra nyílt szemekkel
A fekete csoda egészen közel hajolt a fülecskémhez, úgy suttogta:
– Egyenesen a puncid kellős közepébe céloztam!
– De az nagyon fájt volna... – döbbentem meg ekkora brutalitáson.
– Utána meggyógyítottalak volna – felelte ő őszinte átéléssel. Szinte már éreztem is, ahogy gyöngéd mozdulatokkal becézgetni kezdi a puncimat.
Ettől egy pillanatra elakadt a lélegzetem, és akkorát nyeltem, hogy biztosan ő is észrevette.
– Nézd, milyen szép hosszúak az ujjaim! – mutatta csokoládébarna tenyerét – Biztosan jól el tudod képzelni, mi mindenre képesek ezek a szép hosszú ujjak!
Ó, igen, már el is képzeltem, miféle huncutságokat művelne agyonforrósodott puncimmal az a tökéletes ujj.
Egy picit elpárásodott a tekintetem, és a fekete nő dzsungel-tüzű szemeibe néztem.
Ő csak mosolygott rendületlenül, és mivel nem ellenkeztem, szépen kézen fogott, és magával vonszolt az öltözőkabinok irányába.