A magántanárnőm

A gimnázium első év vége fele, a tavasz közepén kezdtem el Melindához járni, mert a többi tantárggyal ellentétben a fizika nem tartozott az erősségeim közé, és elkellett a segítség, hogy legalább kettesre görbüljön az év végi átlagom.
Melinda a 30 – as évei elején járó egyedülálló anyuka volt. Erre magamtól is rájöttem még mielőtt jobban megismerkedtünk volna, mert eleinte este7 – 8 között szokott vállalni, és a kisiskolás lányán kívül senki nem volt otthon, a polcokra kihelyezett képekről pedig csak ő és a kislánya mosolyogtak ránk.
Azelőtt nem igazán néztem meg az utcán a molett nőket, ő viszont nagyon helyes volt, és kifejezetten még talán csak molettnek sem lehetett mondani, annál inkább egy nagyon vonzó szőke nőnek, akin – természetesen tisztelettel szólva – volt is mit fogni.
Gondolom mondanom sem kell, hogy azokban az időkben a nap 24 órájában a puncin járt az eszem. Az iskolából hazaérve azt sem tudtam melyik őrjítően kívánatos női lábra verjem ki a sok közül, amiket a hazaúton alaposan az emlékezetembe véstem, amióta viszont Melindához jártam, túlnyomórészt egyetlen lábra korlátozódott férfiúi vágyam mindennapos kielégítése. Az ő vastag combjaira, amik minden alkalommal alig fél méterre kandikáltak felém a szűkös asztal alól, ami ráadásul kivétel nélkül a hálószobájában várta érkezésem.
Hogy miért azt persze nem kérdeztem, csak furcsálltam, mert bár épphogy, de az előszobában is elfért volna. Persze lehet nem akarta egész nap kerülgetni, vagy mindig ide – oda cipelgetni, amikor órára ment hozzá valaki. Miből is gondolta volna, hogy nekem jelentős mértékben megnehezíti a koncentrálásom az a számára talán igen, számomra viszont közel sem figyelmen kívül hagyható tény, hogy az ágya gyakorlatilag mértani pontossággal nézett velem. Hiába volt bevetve, a 45 perc alatt körülbelül 50 – szer villant föl előttem a kép, amint esténként ott fekszik rajta meztelenül és a punciját simogatja.
Percek teltével már magamat is a lábai közé képzelem, miközben ő mit sem sejtve erről, a feszültséget és az áramerősséget magyarázta nekem. Próbáltam abba a hitbe ringatni magam, hogy nem így van, de legbelül tudtam, nyilván ő is látta, hogy időnként nem a szemébe, hanem dús ajkaira néztem.