Lakótársból, hálótárs 1. rész

Már 2 hete, hogy Heni kiköltözött, és még mindig nincs lakótársam, ezt nem hiszem el. Utálok egyedül lenni, ez a csend... borzalmas. Miközben ezen elmélkedem kinyílik a szobám ajtaja és belép rajta egy életvidám, bár a nehéz bőröndje miatt elfáradt lány. Olyan velem egykorú lehet, talán picivel idősebb, de mindenképp szimpatikus jelenség. Szegény teljesen kikészült amit nem is csodálok tekintve, hogy a másodikra cipelte fel a bőröndjét, mert a liftet még mindig nem javították meg. Éppen csak a szemébe nézek, amikor észrevesz és elmosolyodik. Már érzem, hogy jóban leszünk.

– Szia, Rea vagyok – nyújtja felém a kezét, miközben becsukja az ajtót maga után.

– Szia, én pedig Anna, és örülök, hogy lakótársat kaptam. Pakolj le nyugodtan, és utána könnyebben tudunk beszélgetni.

Így is tesz, elhelyezi a táskákat, bőröndöt az ágya mellett, és felém fordulva megint látom a szemében azt a sejtelmes kis mosolyt.

– Szóval mesélj magadról, milyen szakon vagy? – kérdezem én elsőként.

– Most vagyok 3-ad éves anglisztikán. És te?

– Másodéves matematika alapszakon. Szóval ha kell egy kis segítség akkor szólj nyugodtan, bár az angolból elég rossz vagyok.

– Tényleg? Nyelvvizsgát az tettél már?

– Hűűű dehogyis... pedig lassan kellene, mert 1 év múlva diploma, és nem lenne jó emiatt veszni az egészet.

– Figyelj ha gondolod, én szívesen segítek neked, úgyis kell a gyakorlat a tanításban.

– Köszi, de nem akarom elvenni az idődet, és most az ösztöndíjamból sem igazán futná rá.

– Jaj ne viccelj már, nem kérek érte semmit, csak annyit, hogy segíts eligazodni, mert a suliváltás óta teljesen elvesztem a campuson.

– Rendben, és még egyszer köszi.

Ezután kipakolt, még beszélgettünk néhány óráig, aztán lefeküdtünk aludni. Így ment ez a rutin nálunk jó 6 hónapig, mikor is már igazi barátnők lettünk. Szóba kerültek az exek, és az élet nagy kérdései is. Tanácsot adtunk egymásnak a ruhákban és a sminkben egyaránt. Neki könnyebb volt, mert a kreol bőréhez és a fekete hajához szinte minden jól ment. Ellenben az én fehér bőrömhöz és vörös hajamhoz elég nehéz volt választani. A fazonnal nem volt baj, mert már 10 úsztam, így az alakom elég csinos volt. Az övé is, bár ő inkább a futás szerelmese volt.