Micsoda népség

Túrázni mentünk. Haverom vetette fel az ötletet, hogy nem lesz olyan meleg szombaton, úgyhogy bejárhatnánk egy kéktúra szakaszt a Gerecsében. Nem volt semmi fontosabb dolgom, úgyhogy beleegyeztem, már csak azért is mert jó régen jártam utoljára erdőben, pedig régebben szinte minden hétvégén mentünk, de így 40 körül egy kicsit alábbhagyott a lelkesedés. Én nem csinálom a kéktúrát de ők ketten, mármint a feleségével, igen, már nem kell nekik sok, hogy meglegyen az egész.

Szóval korán keltem, felvettek és útnak is indultunk. Régóta ismerem őket, még tanulmányaim során lettünk haverok Simonnal, együtt jártunk a főiskolára. A feleségét, Anitát, csak később, pár kudarcba fulladt kapcsolat után ismerte meg és szerencsére nagyon jól megvoltak együtt. Annak persze kifejezetten örültem, hogy Anitával is remek kapcsolatot sikerült kialakítanom, de ez nem jutott el sose a féltékenységig.

Az eget csak pár kisebb felhőfoszlány takarta, de amúgy szikrázóan sütött a nap. Szerencsére még csak tavasz közepén jártunk, így nem kellett dögmelegtől tartani. A téli szürke hónapokban felgyülemlett búskomorságot, pillanatok alatt elűzte a nap, boldogság töltött el, beszívtam az ablakon bezúduló tavaszi illatot. Ilyenkor előszeretettel jutnak eszembe erotikus gondolatok, na persze kinek nem? Most is játszottam a fejemben ezt – azt.

Simonnal többször beszélgettünk szexuális dolgokról, sőt, egyszer hármasban is eljutottunk olyan szituációba, amikor sor került a szexuális élmények kitárgyalására. Megtudtam többek között, hogy eleinte nagyon féltek a terhességtől és inkább análisan próbálkoztak, nehogy véletlenül baba legyen egy együttlét eredménye, amely főiskolai tanulmányaik elején járó diákoknak eléggé keresztbe tett volna. Megtudtam aztán a haverom méretét is, meg még egyéb intim titkokat.

Most is ilyenre terelődött a szó és olyannyira elkalandoztunk, hogy merevedésem lett. A hátsó ülésen ültem, Simon vezetett, szerencsére nem kellett nagyon takargatnom a dudorodó nadrágomat. Anita csak nevetgélt, de nem éreztem volna, hogy valamelyikőjüket is feszélyezné a téma. Anita mindig is ilyen volt, nem létezett számára tabu, inkább beszélt mindenről mintsem beismerje, hogy zavarja a téma. Talán szánalmasnak érezte, ha valaki nem mer ilyen dolgokról véleményt nyilvánítani.

Simon is felizgulhatott, mert az egyik pillanatban a jobb kezét Anita mellére tette és megmarkolászta.

– Ne már! – hangzott az előttem lévő ülésből