A szomszéd fiú 1. rész

Valóság:
Valakinek egyszer megígértem, hogy ha még egy történetet írok akkor azt publikálni fogom itt. Sajnos időközben elvesztettem a saját hibámból. Viszont nagyon szerette olvasni az általam írt történeteket melyben ketten voltunk a főszereplők. Nem sokáig tartott a kapcsolatunk de az a 3 hét maga volt a mennyország számomra. Egy chat oldalon ismerkedtünk meg. Ő egy kis perverz állat volt jómagam sokkal szerényebben közelítettem meg a dolgokat. Sokszor intettem türelemre és sokszor utasítottam el kéréseit. Ennek ellenére 3 hétig kitartott mellettem minden este. Tulajdonképp hazudtam neki magamról. Nincs mit szépíteni rajta. Mikor a lelkiismeretem megszólalt felfedtem mindent egy történetben. Sajnos ő a korkülönbségre hivatkozva megszakította velem a kapcsolatot. 7 év volt köztünk. Természetesen megértem az álláspontját. Viszont azért a csodás 3 hétért még írok neki egy kitalált történetet. Remélem magára ismer. Azt hittem jobban fog bántani a szakítás de érdekes módon könnyen viseltem. Lehet mert lelkiekben erre is készültem. Most 1 hét után értem el oda, hogy ránéztem az utolsó képre amit kaptam tőle és azt mondtam ideje írnom egy történetet. Remélem igaza volt és van hozzá tehetségem. Ha mégse az sem baj mivel míg írom legalább azt csinálom amit szeretek. Előre elnézést, hogy sokat foglalkozom a történetben az előzményekkel de ezt szerette:) Meg ettől kicsit jobban elképzelhető számomra is.

Kitalált:
Szombat reggel van. Már megint mi a rossebb lehet itt, hogy ekkora a zaj. Kikecmergek az ágyból és az ablakhoz megyek. Nagy fehér ponyvás teherautó parkol a szomszéd előtt. Hatalmas fekete betűkkel rajta " Költöztetést vállalunk hívjon minket". Ezek szerint megvették a házat. Gyorsan felöltözöm és kimegyek. Mégiscsak tudja az ember kik lesznek a szomszédai. A szokásos család anya, apa meg egy fiatalabb srác. Gondoltam bemutatkozom. Odasétálok. A szomszéd srác háttal áll és matat egy dobozban. Az van ráírva "Baru". Micsoda fura név gondoltam.

– Szia! Köszöntem rá hangosan.
Megfordult. Ekkor szembesültem vele, hogy milyen jóképű. Hatalmas világosbarna szemek. Szőkésbarna oldalra fésült haj. Kicsit zavarba is jöttem ahogy nézegetni kezdtem.
– Halika. Köszönt vissza csendesen.
– Én itt lakom a szomszédban csak bemutatkozni jöttem ide. Hippi vagyok. Nyújtottam a kezem felé.
– Hipi?? Micsoda egy neved van nevetett fel hangosan.
– Olyan mint a Baru és a dobozra mutattam.