Svéd nyelvlecke

Megállt a taxi a ház előtt. Gyorsan még egy kicsit megigazítottam a sminkem és már indultam is, hogy találkozzam egy ismeretlen ismerőssel. Nem túl kihívó, inkább elegáns piros ruha volt rajtam, fekete lávakő nyakékkel, amely kiemelte az ajkaim vörös vonalát. Szeretem a kontrasztokat.

De kezdjük az elején. Egy hónappal ezelőtt egy üzenet érkezett egy ismeretlentől. Rövid volt és tartózkodó, azt írta, hogy Svédországból ismer, ahol 3 hónapot töltöttem tolmácsként, és nem akar zavarni, csak el szeretné mondani, hogy csodál és szerelmes belém. Emlékeztem rá, a cég egyik ügyfele volt, egy negyvenes éveiben járó, sportos és karakteres férfi, gyönyörű esőszínű szemekkel. Nem mindennap kapok ilyen üzenetet, meglepő, mivel meg sem fordult a fejemben, hogy pont ő észrevesz. Egyáltalán nem volt tolakodó és felkeltette az érdeklődésem. Beszélgetni kezdtünk, és lassan még így több ezer kilométerről is érezni kezdtem azt a bizonyos édes bizsergést. A beszélgetéseink lassan egyre merészebbek és kihívóbbak lettek. Mivel Európa másik felén lakik, úgy tekintettem rá, mint egy titkos bizalmasra, akinek bármit elmondhatok, nem ítélkezünk egymás felett és én nem veszíthetek semmit. Lassan a legmerészebb fantáziánkat is megosztottunk egymással, mit, hogyan, mennyit... Szinte minden reggel azzal ébredtem, hogy „virtuálisan” átkarol és őrülten szeretkezünk. Mindketten tudtunk, hogy innen már nincs megállás, előbb utóbb találkozni fogunk...

Szépen el is terveztünk mindent, hogy minden eddigi vágyálmunkat egymással megéljük. A fantázia világát lehozzuk a testi valóságba. Szobát foglalt egy hotelben és izgatottan vártam a nagy napot. Előre megbeszéltük néhány dolgot. Először is egy félhomályos szobában várjon és a szemét kösse be egy kendővel. Gyönyörkésleltetés. Az én módszerem. Olyan, mint amikor az ember fagylaltot eszik, de nem a közepével kezdi, hanem szép lassan az oldalával, míg a közepe szépen megadja magát és elolvad a szájban. Ki akartam vele próbálni mindent, amit eddig nem mertem.