Boszorkánypöröly 1. rész

"Bocsásd meg Uram méltatlan szolgád könyörgéseit!
A kételkedés vétkét, a hús átkozott sóvárgásait!
Rombold le, ha tetszik, tévelygéseim katedrálisát!
De, nézd őt, ki ezen a földön megismerte már
A purgatórium minden kínjait. Nézd kezén, lábán
A kenderkötél csókolta sebek lángoló virágjait.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput!

Add, hogy megtört testét ne gyalázza tovább a máglya,
Vastag füstje gyorsan rejtse el a szájtátik elől.
Ne lássák sápadt, fehér bőrét, a vékony pergament
A Sátán jelét hiába kutató mohó szemek.
A hóhérlegények harapásait égbeívelő nyakán,
Kezük nyomát, a kék bárányfelhőket tejfehér combjain.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput! "

Bűneim, melyeket tudatlanságomban, s a tudatlanságban való csökönyös megrögzöttségemben követtem el, megszámlálhatatlanok. Tudom, számos életen át kell vezekelnem értük, amíg megbocsátást nyerhetek. Rémülettel és szűkölő félelemmel tölt el a gondolat: hányszor fogom érezni a megpörkölődő szőrzet, az égő hús illatát a máglyákért cserébe, amelyeket saját kezemmel gyújtottam meg. "

Fáradtan csapta be a szótárt, tette le a tollat. Fájdalmasan nyújtóztatta ki elgémberedett tagjait, konyakot töltött magának, rágyújtott. Aztán lábát a dohányzóasztal füstüvegére emelve, a mély, öblös fotelba süllyedt:
Mari itt hagyott, azt mondta, úgy érzi, hülye picsának nézem, akinek farkamon kívül semmi máshoz nincs köze, ez pedig neki kevés. Nem tehetek szemrehányást ezért, igaza van. Az utóbbi időben kapcsolatunk abban merült ki, hogy munka után felugrott egy – egy futó szeretkezésre, ha itthon voltam. Utána pedig kiürítette a hamutálakat, és rendet rakott a konyhában, de ezt már túlzott gondoskodásnak éreztem, és alig vártam, hogy elmenjen végre. Hagyjon már dolgozni! Hát most hagy! Tűrt, ameddig tűrhetett. Ma feljött, és közölte, hogy ő nem konyhalánynak szegődött mellém, és majd hívjam fel, ha újra normális leszek, s megértem azt, ami teljesen nyilvánvaló. De igyekezzek, mert nem fog sokáig várni! Sajnálom őt, igaza is van, mégis furcsa megnyugvást érzek, végre zavartalanul dolgozhatok.