A Vezér

A sok keresgélés és állásinterjúk véget nem érő sora után, végül Budapesten találtam munkát. Nem rajongtam kimondottan az ötletért, nem igazán kedveltem a nagyvárosi életet, de most nem volt más választásom, így hát felköltöztem a fővárosban.

Az első heteket a Pesten élő nagybátyámnál töltöttem. Azt mondta, amíg kialakul valami, amíg találok egy normális lakást, lakhatok nála. Bogaras, cinikus és szőrszálhasogató típus volt, de megfelelt, hogy meg engedte, ott lakjam, és még fizetnem sem kellett. Egyedül élt, pár évvel azelőtt vált el a feleségétől, és bár csak 48 éves volt, nem volt senkije.

Már az első napokban megkeserítette az életemet a különböző hülyeségeivel, de én csak nyeltem és vártam az alkalmat, amikor elköltözhetek.
Soha nem voltam a vitatkozós típus, éppen ellenkezőleg, visszahúzódó, bátortalan voltam, egyesek szerint kifejezetten gyáva.

Az első munkanapom sem zajlott le eseménytelenül. A főnöknek rossz napja volt, lehordott mindenkit, köztük engem is. Hamar rájöttem, hogy mindenki retteg a főnöktől, és még a régebbi munkatársak sem engedik meg maguknak, hogy pofázzanak.

Az egyik kolléganőm szerint, az a főnök baja, hogy egész egyszerűen baszatlan. Otthagyta a felesége, és nem kap semmit, ezért ideges állandóan. Nevettünk ezen, de csak titokban, nem volt tanácsos nyilvánvalóan nevetgélni ezen.
Annak ellenére, hogy minden héten egy-két alkalommal megkaptam a fejmosást a főnöktől, úgy éreztem megbízhatónak tart. Egyre több fontosabb dolgot bízott rám. Három hónap után pedig, amikor a személyi titkára beadta a felmondását, vagy a főnök rúgta ki, ez nem volt nyilvánvaló számunkra, engem nevezett ki személyi titkárnak. Olyan ember kellett neki, aki nem kérdez sokat, nem kommentál és végzi a dolgát, a lehető legprecízebben. Egyszóval egy kis rabszolga kellett neki.
Megfelelt az olyan típusú ember, mint én, aki szó nélkül csinált mindent, nem, mert ellentmondani, stb. Mivel nagyon pontosan végeztem a munkámat a gyakori fejmosások és intelmek elmaradtak, ellenben a cinikus, gúnyos stílusán nem változtatott. Féltem tőle, és volt alkalom, amikor eldöntötten, hogy beadom a felmondásom és mást, munkát keresek. Féltem viszont attól is, hogy elölről kell majd kezdenem a keresgélést, állásinterjúkat stb., nem is beszélve arról a fontos tényről, hogy a fizetésem nem volt elhanyagolható. Így hát maradtam és tűrtem.