A csoda 1. rész - Saci

Még nem ébredtem fel teljesen, de valahol az agyam legmélyén már hallottam a halk motoszkálást, neszezést. Lassan tértem magamhoz, a hajnali fény szemembe sütött az ablakon keresztül.
Ó! Karcsi készülődik. Aztán megéreztem Gréti súlyát a karomon, ami már eléggé el volt zsibbadva. Kinyitottam a szemem, és azt láttam, amit éreztem is. Gréti szája kissé nyitva volt, és a karomra csorgott a nyála. Elmosolyodtam. Úgy aludt, mint egy kisgyerek, hozzám bújva magzati pózban. Most én aludtam középen, így én élvezhettem mellemen Gréti bársonyos bőrrét, a hátamhoz Karcsi mellkas szőre simult megnyugtatóan és óvó kajai igyekezek átfogni, mind a kettőnket. Szerettem így szendvicsben lenni. A két ember közt, akiket mindennél a világon jobban szeretek.
Csendesen lépett az éjjeliszekrényhez, és a szokásos zörejeket hallottam: az arany karlánca csendülését, az órája fémes csikorgását, és a matatást a kis dobozában hogy kiválassza, melyik pecsétgyűrűjét vegye fel. Három is volt neki, és hamarosan megkapja tőlünk az negyediket. Gyűjtötte őket. Közeledik az évfordulónk. Jutott eszembe erről. Gréti mocorgott a karomon, és testhelyzetet váltott.
Karcsi puha léptekkel közeledett, teste minden kis mozdulatát ismertem már és ez nekem az otthont jelentette. Fölénk hajolt:
– Jó reggelt, szépségeim!
– Jó reggelt, uram és parancsolóm... mosolyogtam rá, majd megsimogattam az arcát.
– Bár ez nem igaz, de azért jólesik hallani... összemosolyogtunk Gréti felett, aki felvette a jól ismert kifacsart testtartást, ami jelezte, hogy a hölgy már nem igazán alszik, de még nem is ébredt fel.
Karcsi leült az ágy szélére és hol rám, hol pedig a lányra fókuszál. Gréti kinyújtotta a bal karját és a férfi combjára tette. Még mindig csukva volt a szeme. Karcsi tekintete végül megállapodott rajtam.
Kutatón néztem a férfi szemébe, tekintetemmel simogattam a jól ismert arcot. Mindig elgyengülök, ha így néz: tele szeretettel és szerelemmel. Aztán halkan megkérdezte:
– De ugye nem maradtok egész nap ágyban??? – nem volt minden hátsó gondolat nélküli a kérdés... Én pedig eltöprengtem a lehetőségeken.
– Sajnos nem lehet, mert valaki nem ért rá az anyóslátogatásra tegnap. – szóltam kissé csípősen
– Így nekem kell bepótolnom. – Gréti megígérte az anyjának ma biztosan felmegy valamelyikünkkel segíteni rendet rakni és takarítani. – De szerintem Mrs. Furcsa rád gondolt és nem rám.
Próbálta elégedettségét elrejteni, de nem tudta. Igazából nem is akarta.