Városi életképek

Egy hétköznap reggelen, a borongós májusi hetek után végre napsütésre ébredt a város.
Az ablakomon kihajolva, mélyet szívva a nyár eleji meleglevegő előhullámaiból, kedvem támadt lenézni az utcára a régóta elhanyagolt hobbimnak szentelni néhány órát a városi forgatag egyik közeli oázisának egy szegletén egy padon ülve, kívülálló szemlélődőként elmélyedni a csendéletben, melyet egy kopott rajztábla és néhány régi színes ceruza segítségével terveztem megörökíteni, amik évek óta a fiókomban pihentek, nem remélve, hogy egyszer még napvilágot látnak. Aznap viszont újult erővel tört rám az ihlet. Talán csak mert nem sikerült összehangolni a szabadságainkat a csajokkal, férfiakkal pedig egyelőre nem akartam újra ismerkedni, az otthonkuksolás helyett az utcára húzott a szívem. Mindig látni valami érdekeset. Utoljára például egy furgon sofőrjét örökítettem meg, aki a piros lámpánál várakozva, 180 fokos szögben fordult egy nála 20 évvel fiatalabb, fenékvillantós rövidnaciban flangáló kiscsaj után, aki úgy szívta magába a járókelők figyelmét, mint univerzum közepén a feketelyuk, és alig két méterre mögötte sétálva időnként bizony az én tekintetem is oda – odahúzott. A mai napig tisztán él előttem annak a szembejövő jóképű srácnak a tekintete, aki elé nem mindennapi városi csendélet tárulhatott, mielőtt a lány fenekébe feledkezett tekintetem az övével találkozott.
Persze az ezekhez hasonló pillanatképeket csak emlékezetből rajzolhatom meg, de többnyire részletesen megmaradnak. Egyszer leteszteltem magam azzal, hogy emlékezetből rajzoltam meg egy barátnőm arcát, és úgy is, hogy előttem ült, de néhány apró vonástól eltekintve alapvetően nem különböztek.
A sarki büfénél ettem egy hamburgert, aztán kértem egy jegeskávét, és a Kosztolányi felé indultam, amikor egy nő libegett el mellettem egy rolleren, piros egybe ruhában, lobogó szőke hajkoronával, majd néhány másodperccel később egy szintén rollerező kisfiú és a mögötte pár méterrel lemaradt kishúga. A nő két gyerek után is szép alakkal büszkélkedhetett.
Magas volt és vékony, de a feneke annál kerekebb formákról árulkodott a combközépig érő ruhája alatt. Gyönyörű barna bőre volt, és hosszú, csókolni valóan telt combjai.