Egy unalmas ködös őszi nap estéje

Zsuzsi (a feleségem) nem szedett fel túl sok extrát a terhessége alatt és röpke négy hónappal a szülés után már szinte teljesen visszanyerte tökéletes alakját. Csak a csípője bövült meg amennyire elvárható és elfogadható a természetes szülés következménye képpen. Sem a derekára sem a fenekére nem rakódott felesleges zsirpárna, de a mellei úgy megduzzadtak, hogy a korábbi méretnél hárommal nagyobb melltartókat kellett vennie. 38DD. Micsoda mennyei boldogság egy férfi számára. Csakhogy Zsuzsi teljesen elveszitette a libidóját a terhesség utolsó hónapjában. Egy ideig még orálisan hajlandó volt kielégiteni nem szünő vágyaimat, de lassan erről is leált és már meg sem fordult a fejében, hogy nekem a hormonjaim talán még mindig dolgoznak.

Ezekkel a gondolatokkal voltam elfoglalva a trolibusz zsúfolásig tömött hátsó peronján. Abban az időben nem egy-emberes autók rohangáltak az utcákon mint manapság. Cégünknél csak az igazgató "elvtársnak" volt magán autója, egy rozzant Trabant 500-as. Nekünk fiatal értelmiségieknek még álmodni sem volt szabad ekkora kapitalista rohadmányról. De ott volt a tömeg közlekedés ami a szó szoros értelmében veendő. Olcsó volt és mindig tömve volt minden busz, troli és villamos. Tanuló évemben leginkább tujáztam, (lefogadom, hogy olvasóim legtöbbjének fogalma sincs mit jelent ez a szó, na itt van egy kis segitség: https://bkvfigyelo.postr. hu/21_szazadi_tujazas), vagy fürtökben csüngtünk a kapaszkodókon (erre is van egy kép itt: https://retronom.hu/node/27055). Minő nosztalgia. Mamár csak álmodozhatnak a fiatalok ekkora romantikáról.

Gondolataimból egy mellettem szorongó fiatal lány hangja riasztott fel. Akkoriban ugyanis a heringekként összepréselt tisztelt utazó közönség szép csendben viselte sorsát. Mint tudjuk nem volt mobil telefon aminek a csengése megtörte volna a síri csendet. Fáradt utazó társak el is tudtak aludni hiszen a csend mellett a fizikai biztonság (mármint hogy kapaszkodni sem kellett a stabil alváshoz) is meg volt adva ameddig a kocsi el nem kezdett kiürülni. Tehát egy félhangos mondat kizökkentett Zsuzsi ciciejiről való méla ábrándozásomból.
– Gondolja, hogy ez is benne van a jegy árában? – szólt oda a mögötte szorongó férfihez letompított de határozott hangon.