Edit 1. rész

Editet egy partin ismertem meg. Valahogy rögtön vonzódtam hozzá, az a fajta lány volt, aki mindig magához vonzotta a tekintetemet. Persze ez meglehetősen különleges, és erősen eltér az átlagtól, ahogy az ízlésem is eltér az átlagtól. Sokak szemében Edit egyáltalán nem volt szép. Legalább százkilencven magas, rövid fekete hajú lány volt, izmos, nagyon izmos. A mellei nem voltak nagyok, sokan egyenesen azt mondanák, hogy kicsik a mellei, vagy hogy deszka, de én tudtam jól, hogy ha kicsik is azok a mellek, nagyon érzékenyek, és különös gondoskodást igényelnek. A dereka sem volt karcsú, inkább egyenes volt az egész teste, és sugárzott belőle az erő és határozottság.
Hosszan néztem mielőtt odamentem volna hozzá. Egy izmos nagydarab pasival táncolt, olyannal, akivel én soha nem vehettem fel a versenyt az ilyen bulikon, és ismerkedés során. Most is tudatában voltam annak, hogy nincs sok esélyem Editnél. Csak az csöpögtetett belém egy kis reményt, hogy a fickó nem csak Edittel táncolt, hanem más lányokkal is, olyan szőke bombázó típusokkal. Edit és a fickó összefonódva táncoltak egy gyors számot, szinte repültek a táncparketten. Valamit mondott a fickó Editnek, ő pedig hátravetette a fejét és hangosan kacagott. Aztán egy lassú szám jött, összebújtak, és csatlakozott hozzájuk az egyik szőke bombázó is, és hárman táncoltak. Kicsit úgy nézett ki, mintha Edit és a fickó együtt táncoltatná a lányt. Mindenesetre nagyon szokatlan volt.

Aztán vége lett ennek a számnak is, nem táncoltak tovább, hanem a pasi elment a szőke bombázóval, és Edit egyedül leült a bárpult mellé. Összeszedtem minden bátorságomat, és odamentem hozzá:

– Adolf vagyok. Meghívhatom egy italra?

Rám nézett. Jó alaposan végigmért tetőtől talpig, úgy hogy beleborzongtam. Mintha rögtön mindent számba vett volna, nem csak azt, hogy ki ez a szemtelen fickó, aki csak úgy ismeretlenül meghívja egy italra, de azt is, hogy mennyi lehet a fizetésem, mennyit emelek fekve stb. A kezét nyújtotta:

– Miért ne. Edit. – mutatkozott be, majd a pultoshoz fordult – Egy camparit és egy .

Nem tudtam, hogy ezt mind magának rendelte-e vagy a nekem gondolta, és így nem rendeltem semmit.

– Maga nem iszik? – fordult hozzám Edit.

– De, de igen. – rebegtem, és kértem én is egy .