A romlott lány

Hol volt, hol nem volt egy kis falucska, annak végén, nem messze a kurtakocsmától, volt egy nagy ház. Vastag, vályogból készült falait kilyuggatták az egerek, és benőtte a repkény. A viharos szél újabb és újabb cserepeket sodort a földre, az esőcseppek utat találtak a padlásra és takaros foltokkal borították a mennyezetet. Valamikor régen nagygazdák laktak itt, de a történelem maga alá temette őket, és immár csak egy részeges vénember és furcsa unokája él e helyen. Bettina pontosabban Betty, ahogy a legtöbben szólították átlagos tininek tűnt. Nem volt sem, sokkal szebb sem, sokkal csúnyább sem okosabb vagy éppen butább, bár hetedikbe megbukott matekból, mint osztálytársai. Szív alakú arcáról a legtöbb embernek nem a szép, hanem kedves jelző jutott eszébe, sajna pisze orra és az átlagosnál nagyobb szája tovább rontott a képen. Ruganyos, fiatalos testén meglátszott, hogy tulajdonosa nem a számítógép előtt kólát vedelve és pizzát habzsolva tölti a napjait. Bár Betty mindkettőt nagyon szerette de, nagyapja fukarsága miatt csak ritkán élvezhette őket. Alacsony volt, alig 155 centi, de erős, kemény fenekét, formás combjait nem fittnes termek edzőinek, hanem a mezei és háztáji munkának köszönhette. Ahogy kamaszodott formás őszibarackot idéző punciján megjelentek az első szőrszálak, mellei megnőttek és mivel nem szeretett melltartót hordani, nyáron szinte átdöfték vékony trikóját.
A suliban nem szerették, nem voltak barátai, és a félhülye Julit leszámítva barátnői sem. Kiskorában sokat sírt emiatt, aztán lassan megszokta. Talán nem is ő a hibás – gondolta – hiszen nagyapját is utálják. Szerencséjére tavasszal új osztálytársakat kaptak: egy ikerpárt, Frédit és Danit. A falu másik végén – még – álló romos házba költöztek be. Őket sem fogadták be a többiek, mert állítólag büdösek és buták voltak. A tanárok szerint „mindig zavarták az órát” vagyis nyíltan ki merték mondani mennyire dögunalmas dolog a suli. Bettynek imponált a bátorságuk, és bár valóban nem voltak rózsaillatúak, de egy kiadós tornaóra után még Szilvi, az osztály Barbi babája úgy izzadt és bűzlött, mint egy kivénhedt ló. Őket is a hátsó sorba dugták, így rövidesen jó haverok lettek. A lány eleinte furcsállotta, hogy számukra a barátság azt is jelentette, hogy őt tapizzák és fogdossák, de lassan megszokta, és egyre jobban élvezte.