Dimitri

-Nem bírom már ezt az egészet komolyan... – szólalok meg, és a haver csak együtt érzően bólint.

– Nat’, de nem tehetsz semmit, ha letámadod, hiteled veszted, ha esetleg lesz valami és kiderül, el sem akarom képzelni, hogy mi lenne a vége... sőt, egyáltalán nem is biztos, hogy ő is ugyanúgy érez, ahogy te.

– Nem kell dramatizálni, nem vagyok szerelmes belé, csak mega akarom dugni, – mondom félig nevetve. Négy kicseszett éve nézem a palit. Tudod, ő az a típus, akit senki nem vesz észre. De én igen, és lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de tudom, hogy milyen. Mikor elsőbe felvettem vele azt a tárgyat, tudod, amire te nem jártál, megláttam a stílustalan haját, úgy nézett ki, mint aki a nagyapja szekrényéből öltözik, de megláttam a szemét is... Akkor írtam azt a verset, amivel a pályázatot nyertem. Ő ihlette, képzeletben ő térdelt előttem.

– Natasha, ezzel csak magadat gyötröd, tegyük fel, hogy akar téged, mert miért ne akarna, mindenki téged akar, még én is... Gyönyörű vagy, senkinek nincs ilyen szép, hosszú fekete haja, és senkinél nem láttam még, hogy a szemei színváltósak. Most csoki barna, de ha felizgulsz, vagy ideges vagy, éjfeketévé válik. Meg lehet érted bolondulni, ezt te is tudod. De domina vagy, sőt szerepváltó... szerintem őt nem érdeklik az ilyen dolgok. – mondta Jeremiah, és közbe gyengéden végigsimította a melleimet.

– Tudom, tudom. lihegtem egyet, majd fogtam a kezét és ágyékomhoz húztam... Szolgálj, szólt az egyszerű parancs.

– Igen, úrnőm... Lihegte immár a fülembe...

Másnap reggel...

Egy újabb kicseszett reggel, amikor be kell mennem az egyetemre, remélem, nem találkozom az én kísértő tanárommal. Bár az utóbbi időben mintha megváltozott volna. Mikor 2. éve voltam itt, egy konferencián vettünk részt, én, mint diákelőadó, ő, mint szervező professzor. Fiatal kora ellenére elég sok mindent elért már a kutatási pályáján, és mind e mellett megőrizte az emberségét... Emlékszem, szemérmetlenül flörtöltem vele, és rá is kacsintottam, mire ő fülig pirult. Első diplomám szerzésekor a bizottságban volt, és nagyon kedves volt velem.. ott is zavarba hoztam, tudom, láttam. Láttam, hogy mikor hajamba túrtam idegesen az öltönynadrág meglehetősen feszült rajta, mikor felálltam a székből a magas sarkú cipőmbe szinte fölé tornyosultam, és Ő felnézett rám.