Vágyak a bűn mocskában 5. rész - Amikor már minden természetes 3. fejezet

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el mire aléltságunkból végre magunkhoz tértünk. Jó sok az biztos, mert egyenletessé vált a lélegzetvételünk és kellemesen bizsergetve csiklandozott a hüvelyemből szivárgó ondó.
– Összenyomlak! – támaszkodott fel rémülten.
– Maradj csak! – próbáltam megállítani, de hiába, mert máris mellém hengeredett és féloldalasan, könyökünkön támaszkodva egymással szembe fordultunk – Jól elfáradhatott a kis drágám... – nyúltam oda a lankadt fütyijéhez, hogy szétmasszírozhassam a makkján az előbukkanó utolsó kis cseppet – Kérdezni szeretnék valamit... – néztem a szemébe – Szerinted ez most mi volt? Baszás? Vagy szerelmeskedés?
– Hát nem is tudom... – szégyenlősen sütötte le ragyogó tekintetét – De azt hiszem mindegy is... – változott meg még gyanúsan a hangszíne is – Mert szeretkezni is épp oly jó veled... – akadt el a szava is mihelyst kimondta.
– Ne légy már ennyire zavarban... – simogattam meg az arcát – Mondj csak ki mindent bátran! – gyengéden megfogva az állát felemeltem a fejét – Te is beszélhetsz ám csúnyán – hajoltam a füléhez, hogy egy apró puszit nyomhassak rá – különösen azután, hogy majd félholtra kefélted a szerencsétlen anyádat – és erre végre jóízűen mindketten felröhögtünk.
– Annyiszor elképzeltem... – kezdett talán már ténylegesen is oldódni a feszültsége – milyen lehet veled basz... – de még nem egészen – szeretkezni, hogy milyen az, ha a puncidba csusszanok, de minden képzeletemet felülmúlták az elmúlt órák – hátra simította az arcomba lógó tincseimet – Egészen más az, ha kiverem, de amikor egyszer-kétszer a csajokkal játszadoztunk az sem hasonlítható hozzá – hallgatott el jelentőségteljesen – Anya! Azt hiszem én tényleg nagyon szeretlek... és ezt nemcsak a hormonok diktálják, hanem teljesen komolyan gondolom – közbe akartam vágni, de meggondolva magam hagytam, hogy folytassa – Amikor elugrottam a boltba, szinte fájt, hogy nem vagyok veled... Siettem, ahogy csak tudtam, mert látni akartalak..., hozzád érni..., megcsókolni..., persze megdugni..., meg kinyalni is... – valóban elillanni látszott már minden gátlása – Hallani, ahogy kéjesen nyögsz..., vagy épp várni, hogy elélvezz..., hogy én is elélvezzek..., akár a puncidba..., akár a szádba..., de csak úgy rád is jó lenne... – egész belelendült a számomra nagyon jól eső mondandójába.