Meglepetés

Egész éjjel utaztunk, hogy reggelre ide érhessünk. Végigaludtam az utat, mert szerettem volna egész nap talpon lenni és kihasználni ezt a kis vakációt. A szüleimmel kb. két hete döntöttük el, hogy ideje kicsit meglépni a világ elől. Nyári szünet van, így egy üdülőparadicsom mellett döntöttünk. Halálra untam volna magam egyedül, mivel nincs tesóm, akivel hülyülni tudtam volna, ezért meggyőztem aput, hogy ide jöhessünk. Nem messze van Rin és Haru kedvenc helye, ahol úszni szoktak. Tavaly nyár óta Rin szinte a legjobb barátomnak számít, olyan akár a bátyám. Minden marhaságban benne volt amiben én is. Annyira, de annyira hiányzott már. Azon a nyáron képzeletben bővült a család egy bátyóval.
A Haruka iránt táplált érzéseim viszont teljesen eltérnek a Rin iránt érzettektől. Bár tudom, hogy mi van köztük Rinnel, még ha ők nem is képesek bevallani, de tetszik nekem Haru. Kinek ne tetszene az a gyönyörű sötétkék szempár? Egyszer megjártam, hogy túl sokáig bámultam őt séta közben és ha Rin nem fogott volna meg, biztos nekiütközök.
Aztán magyarázkodhattam volna égővörös arccal! Mit tehetnék? Annyira tökéletes! Úszni még nem láttam őt, de Rin elmondása szerint, a mozgása olyan akár a delfiné. Elképzeltem ahogy alábukik, aztán feljön.
Ah! Azok az izmok! A homlokára tapadt fekete haja... Aztán mikor a vízben a part felé lépked olyan könnyedén, mintha maga Poszeidón fia tisztelne meg jelenlétével, azaz érzés egyszerűen leírhatatlan. Apropó, leírhatatlan lenne, ha láttam volna, de ez mind csak a képzeletem játéka volt. Rin egész nyáron át hallgatta az ábrándjaimat Haruról, miközben hatalmas barackokat nyomott a fejemre nagy nevetések közepette. Rá soha nem gondoltam úgy, mint pasira. Ő a testvéremnek számított még akkor is, mikor alkonyatkor a medence szélén ülve nézegettem ahogy hasítja a vizet. Majdnem olyan csodálatos volt mint Haru, de nem volt meg benne az a titokzatosság, ami a fekete szépséget körülvette. Rinnek vöröses bordó haja volt és tökéletes teste, ami igen vonzóvá tette őt, bár barátként is első helyen állt a szívemben Haruval. Szerette hallgatni az ábrándjaimat és jó párszor elkalandozott ő is mesélés közben. Szegény Haru meg fejét rázva nézte ahogy ketten a medence szélén kacagva lökjük bele egymást ruhástól a vízbe.
Jó visszagondolni ezekre a percekre, kár, hogy hamar lejárt a nyár, de most újra itt vagyok és Rin telefonszáma is megvan. Gyorsan írok is neki egy sms – t, nem akarom nagyon zavarni.