A borosgazda 1. rész

Akkor változott meg az életünk, amikor anya elhagyott minket. Megszökött egy nős férfival, itt hagyva mindent. Nagyon meggyűlöltem, soha nem tudtam megbocsátani neki.
Apa próbált gondoskodni rólam, több-kevesebb sikerrel. Mentségére legyen mondva rengeteget dolgozott, kőműves vállalkozóként, így nem sok ideje maradt rám.
A középiskola második osztályába jártam, és anya hiánya sajnos meglátszott a tanulmányi eredményemen is. Sokat romlottak az osztályzataim, és egyre többet hiányoztam.
Apai nagyanyám egyedül élt, látva apa küszködését úgy döntött magához vessz. Szívesen mentem, mert a nagyival nagyon jó volt a kapcsolatom, és ő is itt lakott a faluban.
Egyre többször ébredtem reggelente álló fasszal, és rövidesen megtörtént az első éjszakai magömlésem. Nagyon kellemes volt, amikor felébredtem próbáltam a pizsama alsómat eltüntetni a nagyi elől. Persze nem sikerült, ahogy szedte össze a mosni valót a kezébe akadt.
– Úgy látom az én kis unokám férfivá érett. Kicsim ezen nincs mit szégyellni. – simogatta meg a fejem.
Megnyugodva vettem tudomásul, hogy ez az élet rendje. Egyre többször történt meg velem, és egy idő után rájöttem, ha kézzel rásegítek, még nagyobb örömöt tudok okozni magamnak. Aztán később már nappal is magamhoz nyúltam, persze vigyázva, hogy le ne bukjak. Egyik este lefekvés után ismét fényeztem a bohócot, amikor a nagyi rám nyitott, épp csak magamra tudtam rántani a takarót.
– Kicsim elfelejtettem mondani, hogy holnap nem leszek itthon egész nap, de kaját találsz a hűtőben.
– Rendben – nyögtem
Gyanakodva méregetett.
– Mi van beteg vagy olyan piros az arcod? – lépett közelebb.
Kezét a homlokomra tette, akkor látta meg a sátorként kiemelkedő paplan. Elmosolyodott, az ágy szélére ült, és kezét a takarom alá csúsztatta.
– Segítek rajtad kicsim, meglátod jobb lesz, ha én csinálom.
Ujjai máris rákulcsolódtak a forrón lüktető bránerre, és finoman fejni kezdte. Bár nagyon zavarban voltam, de sokkal jobban kívántam a kéjt, és a kielégülést. Becsuktam a szemem, és hagytam megtörténi a dolgokat. Miután kicsit babusgatta, simogatta a már kőkeményen ágaskodó dárdámat, bekeményített. Szorosabbra fogta az ujjaival és elkezdte ütemesen verni, hol lassított, hol gyorsított, nagyon jól csinálta. Sikítani tudtam volna a boldogságtól, de türtőztettem magam, így csak halk nyögésekkel nyugtáztam a nagyi igyekezetét. A makkom hegyén néhány csepp jelent meg, szétkente, majd folytatta áldásos tevékenységét.