Boldogság

Az ébresztőóra hangos vijjogással sikított bele az álmos kora reggelbe. Miközben egy nyögéssel konstatáltam nem épp udvarias gesztusát, kezem mérges kígyóként indult meg és egy sebes, határozott mozdulattal hallgattattam el. Még szerencséje, hogy nem vagyok egy Chuck Norris, mert akkor most milliméter-vastagságúra lapulva heverne csak az éjjeliszekrény sarkán.
A beállt csendben egyik kezemmel lassan dörgölni kezdtem még homályos szemeimet és próbáltam életet lehelni eltespedt tagjaimba. Megint egy szürke hétköznap reggel. Kelés, fogmosás, reggeli, aztán irány a taposómalom. A hétvége pedig még messze van...
Miközben erre gondoltam, éreztem, hogy egy forró test szorosan hozzám simul és halk morgással vállamhoz nyomja arcát. Vonásaim azonnal mosolyba rendeződtek, ahogy lepillantottam a torzonborz sötétbarna fejre és gyengéden simogatni kezdtem a meztelen lapockák puha bőrét.
Szerencsére nem ébresztette fel a zaj. Vagy legalábbis csak egy másodpercre tért épp csak magához, hogy aztán szorosan hozzám bújjon, és most mellem pereméhez simítsa arcát. Olyan aranyosan alszik! Imádtam figyelni, ahogy lehunyt szemmel halkan szuszog, szája sarka pedig angyali mosolyra húzódik.
– Pihenj csak, Kedvesem! – csókoltam meg gyengéden a homlokát, miközben óvatosan lefejtettem derekam ölelő karjait, fejét a párnára engedtem és kikászálódtam az ágyból.
Még az ajtóból visszanéztem és elmosolyodtam a látványtól, ahogy a hasán fekve szuszog tovább, selymes haja legyezőként szétterül a párnán, miközben az ablakon beáradó kába fénysugarak gyengéden simogatják a derékig lecsúszott takaró felett szabadon maradt meztelen hátát. Egy pillanatra féltékeny lettem a Napra, amiért megérintheti azokat a selymes lapockákat, majd mosolyogva megráztam a fejem és lábujjhegyen mozogva kiléptem az előszobába.
A lakás könnyű csendben borult körém. Mintha csak ő is egy élőlény lenne, aki épp csak ébredezik legédesebb álmaiból. Ha olyasmik töltötték meg elméjét az éjjel, mint nekem, meg is értettem, ha nem akar magához térni. Én csak Őt láttam. Minden álmomban. De a leggyönyörűbb mégis az volt, amikor felébredtem és azt nézhettem, ahogy mellemhez simítja csodaszép arcát. Az a legjobb párna és a legpuhább, mindig ezt mondta, én pedig csak mosolyogtam ezen és lesütöttem a szemem.