Határ menti erkölcsök 2. rész

A csárda emeletes, kis tornyocskákkal és ezüstösen csillogó bádogtetővel díszített épület volt. Anyám egyre több időt töltött ott. Eleinte azt hittem, hogy csak a Janit látogatja ilyen gyakran, de miután új telefont és új ruhákat vett magának gyanút fogtam, és egy éjszaka utánaeredtem. Hivatalosan még csak tavasz volt, de a nappali forróság alig csökkent valamelyest éjfélig. A szellemek órája, vihogtam, hogy idegességemet leplezem, miközben a kertek alján, osonton célomig. A parkolóban csak 4 kamion állt. Takarásukba eljutottam a csárda ablakáig. Már éppen arra készültem, hogy belesek, amikor egy könnyű kéz érintette meg a vállamat.
– Hát te? Mit keresel itt? – Megdermedtem és még jól kifundált fedőtörténetemet is elfejtettem. Szerencsére csak Vanesza volt, az egyik falubéli lány, akinek népes családja a település másik végén lakott.
– És te? – kérdeztem vissza cselesen.
– A nővéremért jöttem. Megint nagyon kiütötte magát. Bejössz velem?
– Aha – bólintottam – szívesen segítek, ha kell.
A lebujban a szokásos hangzavar és fűst fogadott. A bárpultnál csak egy félmeztelen nő bámulta unott tekintettel üres poharát. Hátrább két pár próbálta ugrabugrálva követni a zene lüktetését. Bármennyire is meresztettem a szemem, anyámat sehol sem láttam. A pincér intett Vaneszának, aki karon ragadott és felráncigált az emeletre. A hosszú sötét folyosó két oldalán szobaajtók sorjáztak, volt, amelyik nyitva, mások csukva voltak. Az egyik hirtelen kivágódott és egy alsógatyás férfi tántorgott ki rajta: – Robi – üvöltötte az arcomba – gyere már fel, ezek a kurvák csak rád várnak! – Miközben a lépcső felé imbolygott belestem a félhomályba. Anyám mellett egy magas, kopasz, vékony nő feküdt. Amint meglátott intett és én önkételenül engedelmeskedtem neki, beléptem és megálltam a vörös lepedővel letakart széles ágy előtt.
– Hát te vagy a kis Erika – könyökölt fel – anyukád sokat mesélt rólad, de szebb, vagy mint gondoltam. Barbi! – fordult meg, meglátogatott a lányod, adjál neki egy puszit.
Anyám nagy nehezen megfordult és rám emelte véreres szemeit. Megint volt, mert nem azt kérdezte, hogy mit keressek itt, hanem magához húzott és megcsókolt.
– Jaj de izgi – viháncolt kolleganője – anya-lánya szex. – Szerencsémre kísérőm utánam jött és kiszabadított karjaik közül. – Már mész is? – kérdezte és félrehúzta anyám tangáját – nem akarod velem együtt megkóstolni? – vihogta – Olyan édes, mint a méz!