Mi nem a fiúkat hecceltük a partin

22 éves koromban ismertem meg Brigit. Ahhoz képest, hogy a gyerekkori barátnőm gimnáziumi osztálytársa volt, pár hét múlva már velem lógott sülve főve.
Eleinte azért töltöttünk együtt több időt, mert Brigi volt az egyetlen barátnőm, aki szeretett snookerezni, de ezen kívül is alapból jobban megtaláltuk a közös hangot egymással, mint másokkal, mert sok mindennel kapcsolatban hasonló véleményen voltunk, de főként mert Brigi kifejezetten kifelé forduló személyiség, én pedig bár nem vagyok magamnak való, de jobban szeretem inkább meghallgatni az embereket, itt – ott megjegyzéseket fűzni a mondandójukhoz, szóval mondhatni tökéletesen kiegészítettük egymást. A befelé forduló személyiségem ellenére Brigivel beszédesebb voltam, mint másokkal, mert vele finomítgatások nélkül kimondhattam a gondolataim, mivel sok tekintetben egyformák voltunk. A felszabadult önmagamat láttam benne, amilyen mindig is lenni szerettem volna, és talán ezért is éreztem vele fesztelenebbnek magam annál, mint amilyen alapvetően voltam. Mondják, hogy régi barátot újért el ne hagyj. Hát én nem is hagytam el a gyerekkori barátnőm, de hamar átragasztottam a legjobb barátnőm címkét Brigire.
A gyerekkori barátnőm egyébként jobb csaj, de hozzá nem vonzódom szexuálisan, mert ő olyan nekem, mintha a testvérem lenne, mivel ezer éve ismerem, de Brigi már a kezdetektől fogva tetszett, ráadásul az odabújós stílusával mindig felizgatott.
Vele el tudtam volna képzelni egy kis barátnői kényeztetést. Főleg miután szakítottam a barátommal. De attól még, hogy a közvélemény kutatások szerint a nők többsége biszexuális
– persze beleértve azokat is, akik csupán egyszer lefeküdtek egy barátnőjükkel, vagy még csak fantáziálnak nőkről –, én nem éreztem ezt ennyire magától értetődőnek.
Úgy gondoltam, majd egyszer titokban keresek egy idegen csajt, akivel kiélvezhetem a lányos szex nyújtotta újfajta gyönyöröket. Annak idején a barátnőim folyton drum and bass partikra jártak, ami nekem is tetszett, de engem 13 éves korom óta a house zene hozott igazán lázba, és még sosem voltam house partin, de mivel egyikük sem akart eljönni velem, egyedül meg nem akartam menni, inkább velük tartottam dárenbésszre, annak ellenére is, hogy egy ideje már kezdtem unni azt a légkört. Egyik este, amikor szokás szerint drum and bass – re indulva a csajokkal egy house klub előtt sétáltunk el, ahol épp az egyik kedvenc régi muzsikám dübörgött: