A férjfogás művészete 2. rész

Alexandra törölközőbe csavarva, mezítlábasan, vizes hajjal jött vissza. Még így is angyali teremtés volt, csodálatos bőrrel és sápadt, de gyönyörű képpel. Már sajnáltam. Még a csalódásom ellenére is úgy éreztem, hogy ki kell engesztelnem valahogy. Megijedt, amikor észrevett. Földbe gyökerezett a lába, és szerintem azon elmélkedett, melyik lehet a jobb megoldás, ha elfut, vagy ha elzavar.
– Beszélnünk kell! – előztem meg a szóra nyíló ajkait.
– Miről? A házasságról, vagy a pénzről? – csattant fel keserűen.
– A pénz a tiéd, ha akarod, engem csak a házasság érdekel.
– Na ne mond, ilyen könnyen lemondasz a harmincmilliódról? Akkor ezért erőltetted a házassági szerződést? Nem értelek! Mit akarsz tulajdonképpen? – fakadt ki pityeregve.
– Úgy tudtam, te akarod az ilyen szerződéseket. Pénteken valaki mesélt valami nagyon érdekeset... Mennyi pénzt zsaroltál ki ilyen ügyesen? – halkan beszéltem. Nem voltam vádaskodó, csak kíváncsi, mert Bálint mesélte, hogy mennyit fizetett egy ilyen akció miatt Alexandrának.
– Százharminc milliót, ha tudni akarod! – suttogta háttal nekem az ágyra ülve. Sírt, potyogtak a könnyei, amiket a karjával törölgetett.
Annyira megesett rajta a szívem, hogy megsimogattam a fejét.
– Az már nyolc éve volt, és még ma is bánt miatta a lelkiismeret. – szipogta, mire hátulról átöleltem. Vigasztalni akartam. Annyira azért nem érdekelt, hogy hány nős embert itatott le, és zsarolt meg házassági ígéretekkel. Engem a lány érdekelt.
– Akkor most mész a rendőrségre? – kérdezte két szipogás között, és erőt véve magán szembefordult velem.
– Eszemben sincs. Van egy szerződésem, ami hozzám köt, és nem szívesen mondanék le a Százharminc milláról sem. – nevettem el magam, hogy oldjam a lányban a feszültséget.
– Akkor csak a pénz miatt tetted? – kezdett még szívhezszólóbb zokogásba.
– Nem! Az a százharminc millió puszi érdekel, amit az elkövetkező harminc – negyven évben kiosztok a puncidra. – Kezembe fogtam a könnyekkel áztatott arcát, és megcsókoltam, mielőtt magához tért volna a meglepődésből. Sajnos nem csókolt vissza, de édesen hüppögve, érzelmesen és szeretettel bújt az ölembe. Akkor kapcsoltam, hogy a spermafoltok már valószínűleg megszáradtak a mellkasomon, de biztosan érezhetőek. Hirtelen eltoltam magamtól, és a barna szoknyával törölgetni kezdtem a fehéredő foltokat.
– Én is csináltam valami hülyeséget... – kezdtem beszélni, de befogta a lepénylesőmet.