Álom 3/2. rész

A könyvtár a szokásos késő délutáni formáját mutatta. Imitt – amott egy – egy olvasó, bóbiskoló, netán csak melegedő figura, a könyvtáros fásultan bámult gyakorlatilag akármit a televízióján. Csend és meleg. A fiú sietve érkezett. Fél délutánja ráment, mire a holnapi zh anyagát összekotorta. Nem annyira puskának, inkább csak önmaga megnyugtatására. Örült, hogy nem látja tegnapi őrületbe kergetőjét. A leghátsó, szerencsére most éppen üres boksz felé indult, amikor észrevette az éppen belépő lányt.

Ismerősként, mégis szemérmesen üdvözölték egymást, és a fiú mutatta irányba indultak.
A fiú zavartan pislogott. A lány volt a bátrabb:
– Nem muris? Egymás ágyékát már ismerjük, de még be sem mutatkoztunk. Jácinta vagyok!
– Én Róbert vagyok. – talált magára a fiú. – Nem megbántani akarlak de, gyakran teszel ilyet, hogy zavarba hozol embereket a hiányos ruháddal?
A lány elkomorult:
– Nem bántottál meg. – száraz volt a hangja. – Soha nem fordult elő velem még ez. Nem vagyok exhibicionista, sem perverz. Egyszeri, megismételhetetlen, spontán cselekedet volt. Ha téged zavart, akkor bocsi, tévedtem, megyek is! – már állt is fel.
– Jaj ne! Ne menj el! – a fiú hangjába rémült felhangok vegyültek. – Maradj itt! Kérlek!

Félénken nyújtotta a lány felé a kezét, amit az néhány másodperc gondolkodás után elfogadott, megfogott és visszaült.
– Ne haragudj de, gyakorlatlan vagyok a kapcsolatteremtésben, és néha mondok vagy teszek olyat, amit nem kellene. Nézd ezt el nekem, kérlek! A fiú rémült arcát látva a lány megenyhült:
– Felejtsük el! Arról van szó, hogy láttam – hallottam riportot nőkkel, akik arról beszéltek, hogy nem viselnek alsóneműt, és ezt felszabadultságuk, emancipáltságuk részeként élik meg. Kíváncsi vagyok, s elhatároztam, hogy kipróbálom milyen érzés ez! Te, véletlenül jöttél a képbe, és aranyosnak találtam az ijedtségedet, félénkségedet. Ennyi! Most már mindent tudsz!
A fiú elnyílt szájjal hallgatta, és most megkérdezte:
– Nincs rajtad most se...?
– Persze, hogy nincs! Még nem telt le az egy hónap!
Már lebbentette is fel a szoknyáját derékig. A fiú arca teleszaladt vérrel, még a levegőt is sípolva vette.
– Ennyire nem vagy szokva a meztelenséghez? – kérdezte meglepve a lány. – Honnan jöttél te, fiúintézetből?

A fiú zavartan rázta a fejét.