Talán mentségünkre szolgál, hogy mi rákényszerültünk

Akkoriban nagyon messzi vidéken éltünk. Szívem szerint azt mondanám, kinn a halálfaszán. Még a legeldugottabb kis falun is túl. Idétlenkedvén szólva, de tényleg ahol még a kurta farkú malac se túr volt a mi parányinak is kevésnek mondható falunk, annak is a legszélén laktunk. Abban az időben az internet nyújtotta élvezetekről még csak álmodozhattunk.
Volt egy kis tv – nk, egy öreg rádiónk, meg egy szakadt zsiguli, de azon célnak tökéletesen megfelelt, hogy a szüleim minden nyáron reggelente elvigyék a termést a falu túlsó szélére a nagy kereszteződéshez, ahol naplementéig árulták a kánikulában. De a nővérem és én sem heverésztünk a szobában, mert mi meg egész nap a kertet és az állatokat gondoztuk.
Igaz, ami igaz, pihentünk is ugyancsak, de mindig rendben tartottunk mindent.
Szerettem ott lakni, csendben, nyugalomban az erdő szélén önfenntartó gazdálkodásból eléldegélni, de legalább ismertem volna, ha csak egy szabad menyecskét akármilyen ronda is, vagy egy 40 – 50 körüli elvált anyukát vagy akár egy 60 éves öregasszonyt, akinek betehetném, de hát... Kőkemény lendülettel közelgett a 25. születésnapom, és én még szűz voltam.
Még csak nem is csókolóztam soha. Az egyetlen hús vér nő, akivel nap, mint nap találkoztam, a nővérem volt. Neki sem volt könnyű dolga az évek alatt. Talán ha városban éltünk volna,
akadt volna valaki, aki szemet vet rá, de ilyen körülmények között 37 éves korára még ő is érintetlen volt. Vékony, formás nő, de mondjuk ki, ha már ki kell, a számomra oly kedves arca ronda és a mellei is kicsik, pedig én pont a mellekért vagyok oda, viszont a combjai és a feneke olyan, hogy hú! A szája olyan vastag, amilyet legfeljebb plasztikázva láttál.
Hogy kitől örökölte, nem tudom, de nem anyámtól, mert tőle a pisze orrát és az apró melleit meg a fekete haját, azzal a különbséggel, hogy Katinak göndör és hosszúra növesztette.
Azelőtt nem gondoltam rá potenciális nőként. Megfordult a fejemben, de nem tudtam elképzelni, hogy bepróbálkozzak nála, mivel a nővérem, aztán egyik nap egyszerűen mégis minden villámcsapásra megváltozott.
Talán mert kezdtem bekattanni attól, hogy sosem lesz barátnőm, és mert szerettem volna egyszer egy idősebb nővel is kefélni egyet, és a nővérem már 40 fele járt, meg talán mert rég vertem bele a fürdőkádba az egyik tv – ben látott agyonsminkelt hölgyeményre, de aznap felizgatott nézni a hosszú vastag combjait és kerek fenekét, miközben előttem hajolgatott a kertben, pólóban és rövidnadrágban.