Határ menti erkölcsök 1. rész

A falunak nevezett trágyadomb egyetlen hosszan elnyúló utcából állt. Az ócska, vályogtéglákból készült házak sorát egy üresen álló omladozó templom és két büdös kocsma szakította meg. Nem messze volt a határ, a kétsávos jó nagy túlzással autópályának nevezett aszfaltcsíkon kamionok dübörögtek ismeretlen céljaik felé. Sofőrjeik alkattok a „Jani csárdájának” nevezett lebuj kuncsaftjait. Az árnyas fák alatt megbúvó hatalmas parkolókban nem csak járműveiknek jutott hely, hanem azoknak a hölgyeknek is, aki itt dolgoztak. A másik csehó a falubeli férfiaknak, nőknek és, igen, gyerekeknek volt fenntartva. Érkezésünkkor, a mára már megszokott kép fogadott, egy korombéli lányka, kezében egy üveg boros kólával ült az ivó lépcsőjén. Távolabb a Tisza egyik mellékfolyója csordogált kanyargós medrében. Akárcsak a település eredeti lakossága ő is megöregedett, már nem is emlékeztetett arra a szilaj vízre mely szász éve rendszeresen meglátogatta a hozzá túl közel merészkedő házakat. Partjait magas nádas és iszap szegélyezi, nyáron meg alig derékig ér a vize.
Ide költöztünk mi, én és anyukám fél éve. Egyikünk sem akarta otthagyni a nagyvárost ahol születünk, de a szükség nagyúr – tartja a közhely – és miután apa úgy döntött, hogy elhagy minket egy nálamnál nem sokkal idősebb csajért, nem maradt más választásunk: a rég elsiratott nagyszüleim házába költöztünk. Én szerettem volna maradni, de anyám túlságosan megszokta a kényelmes háziasszonyi életet és nem kapott – nem is igazán keresett munkát. A tartásdíj meg, kiegészülve mindenféle segéllyel arra pont elégnek tűnt, hogy vidéken kihúzzuk egy ideig.
Új otthonunk a falu végén az autópályától nem messze düledezett. Valamikor tiszteletet parancsoló félig igazi téglából épült ház volt. Számomra azonban csak egy a saját súlya alatt megroskadt penészes és egérjárta odú tűnt. A legnagyobb szobába anyám költözött és én választhattam az útra néző zajos vagy az elvadult kertre tekintő büdös között. Ez utóbbi mellett döntöttem, reméltem, egy alapos szellőzés élhetőbb atmoszférát teremt majd. Miután berendezkedtünk, és megszoktam, hogy a csapból csak hideg víz folyik és a fürdőszobát – legalábbis az általam megszokott típust – itt még nem találták fel, bejártam a környéket, hogy megismerkedjek az őslakosokkal.