Ágyban párnák közt 1. rész

Az ágyamban fekszek. Fárasztó munkanap után nehezen megy az elalvás. A péntek este hangjai beszűrődnek az ablakon. Nem zavar, megszoktam. Órára nézek, fél három. Lassan álom jön a szememre. Zuhanok a mélybe. Mielőtt elaludnék csörömpölést hallok a bejárati ajtó felől. Kinyílik. A járólap magas sarkú kopogásától zeng. A másik oldalamra fordulok, hogy lássam az ajtót. Résnyire nyitom a szemem. Alvást tettetek. Az ajtóban sötét árny tűnik fel. Nekidől az ajtókeretnek az egyrészes ruhája alól kirajzolódik a mellei formája. Kerek és feszes. Lehajol, hogy levegye a cipőjét, s közben elővillan szexi bugyija. Felizgat a látvány, de nem mozdulok, csak a farkam merevedik. Odajön az ágyhoz, s mellém bújik. Folyamatosan bámul a kék szemeivel. Alkohol és mentolos rágó illata csapja meg az orromat. Érzem a barátnőm ellenállhatatlan kisugárzását, hevesen kapkodom a levegőt. Emese szeme elkerekedik.

– Ébren vagy még? Felébresztettelek?
A második kérdésében bűntudatot felfedezek fel. Nem szólok semmit. Egész közel húzódik hozzám. A merevedő farkam ér hozzá a combjaihoz. Elmosolyodik.
– Nem csapsz be, tudom, hogy ébren vagy.
Lebuktam, vége a színjátéknak. Átkarolom a derekát és szorosan magamhoz húzom. Kéjesen beleharap az ajkába, de nem hagyok neki sok időt, megcsókolom. Fél percig tartó heves, csókcsatát vívunk. Beletúr a hajamba, a kezének furcsa, ismerős illata van. Nem tudom mi lehet az, izgalomtól teljesen kikapcsol az agyam. Barátnőm, hirtelen megfordul. Érzem rajta a zavarodottságot. Nem hagyom menekülni, magamhoz húzom.
– Mi a baj, drágám? – kérdezem tőle.
– Szerelmesek vagyunk még mi egyáltalán?
– Ne beszélj butaságokat. Senkit sem szeretek tőled jobban. A másfél év, amit veled töltök életem csúcsa.
– Úgy félek, hogy nem tudok neked megadni, amire vágysz.
– Még sokkal többet is adsz.
Benyúlok a ruhája alá. Félrehúzom a bugyiját. A puncija tocsog a nedvességtől. A párom ismét izgalomba jön. A fenekét a farkamhoz dörzsöli, kezével hátranyúl és megfogja a nyakamat. Néhány pillanatnyi simulás után ezt suttogja nekem:
– Elmegyek fürödni, tíz perc és gyere utánam.
– Túl késő van. De holnap mindent bepótolunk.
Nem szól semmit, kéjes nyögdécseléssel próbál meggyőzni. Felkel, amíg kimegy a szobából vadul rázza a csípőjét, a feneke fel-le billen a szűk ruhában. Az ajtónak támaszkodik. Kacéran oldalra néz, majd folytatja az útját a fürdőszobába.