Álom 5/1. rész

Már megbánta, hogy letért az aszfalt útról. Órák óta gyalogolt és senki sem vette fel, hiába integetett. Meglehetősen gyér forgalmú út volt, aki mégis arra tévedt, tele volt, így igazán nem is volt, kire dühös legyen. Éhes volt, szomjas volt, ezerrel tűzött a nap, tele volt a hócipője mindennel. Eleinte úgy tűnt, alig pár száz méterre van a tanya, amelynek épületeit az útról észrevette. Azt remélte vizet kérhet, esetleg valami kaját is hátha sikerül újítani. Azt hallotta a tanyasi emberek vendégszeretők. Lehet, hogy már sose derül ki? Majd egy kilométert bandukolt már, és még nem ért oda!

Már a szélső gazdasági épületeknél járt, amikor hátulról morgást hallott. Hátra nézett és megfagyott az ereiben a vér. Egy legalább nyolcvankilós, isten tudja milyen korcs, állt mögötte nem tudni, hogy került oda és a lehető legbarátságtalanabbul kezdett ugatni. A ház felől az ugatásra, szélvészként két másik kisebb termetű száguldott elő.
– Na. bazzeg! Erre nem gondoltam!
Kétségbeesetten kezdett kiáltozni, hogy: – Jó napot! Halló! Van itt valaki?
Meglepetésre mögötte szólalt meg egy fiatalos női hang: – Buksi! Feküdj!
– Szia! Ki vagy? Te akarsz lenni az ebédjük? Keresel valakit? – lépett le a kerékpárjáról az éjfekete hajú lány.
Minthogy a visszaoldalogtak a ház felé, a fiú felbátorodott.
– Igaziból nem keresek senkit. Stoppolgatok az országban, de már hosszabb ideje nem vett fel senki, éhes, szomjas vagyok. Reméltem itt kapok valamit.
– Nincs itthon senki. A nagybátyámék elmentek az állatvásárba az egész család, nem is jönnek vissza csak holnap este. Én maradtam csak az állatokat ellátni. Ha nem félsz a Buksitól, gyere keresünk valamit neked.

Ahogy a bringát toló lány után kullogott, húsz körülinek tippelte, a szellőben libbenő vékony karton ruha kétségtelenné tette alatta, legfeljebb bugyit visel. Formás lábait, fenekét bámulta vágyakozva. A házba belépve leesett az álla. A ház egésze jómódról, műveltségről árulkodott. Televízió, könyvek, számítógép, mosogatógép, és olyan pazar berendezés, amilyenről a srác csak álmodott. A lány a hűtőből elővett dolgokból kezdett ajánlgatni a fiúnak, hogy mit kér de mielőtt, a válaszolhatott volna, így szólt:
– Tudod mit? Amíg én összetákolok valami kaját, megfürödhetsz, gondolom az sem ártana!