Noémi - Az évforduló

A boldog pár a második évfordulóját ünnepelte.

– Ideges vagyok – hallatszott a pánikoló hang a telefonban.

– Ó, édesem! Arra egyáltalán nincs szükség – jött a gyors válasz.

– De mi van, ha nem fog tetszeni neki?

– Terri! Az a nő mindent imád, amit te csinálsz – válaszolta a barátja kedvesen.

– Remélem – sóhajtott Terri. – De akkor is ideges vagyok.

Michaela felnevetett.

– Szeret téged, drágám. Tégy bármit, az különleges lesz neki! – Elhallgatott, de a másik nem válaszolt. Látta a szemei előtt, ahogy Terri a körmét rágja. – Minden rendben az öltözékeddel?

– Öltözék? Ez aligha nevezhető öltözéknek – nézett Terri a tükörbe, megkockáztatva, hogy maradék akaraterejét is elveszíti.

Michaela felnevetett, és megcsóválta a fejét.

– És mi van az ajándékkal?

Terri nyelt egy nagyot.

– Szerintem utálni fogja.

– Nem fogja utálni! Bízz bennem! Victoriától jött az ötlet. Ő már eléggé ismeri.

– Megkérdezted róla Victoriát? A fenébe is! – vetette magát Terri az ágyra. Érezte, ahogy az arca vörössé válik.

– Ne aggódj! Minden rendben lesz. Most pedig koncentrálj a te drága kis kedvesedre! Mindjárt otthon lesz.

Terri érezte, hogy kezd megnyugodni.

– Köszönöm, hogy vigyáztok Imogene-re – mosolyodott el.

– Egy valódi kisangyal. A legjobb kis lurkó, akit valaha is láttam. Jó, hogy Noemí nem rontotta el – válaszolta Michaela a mellette szunyókáló kisgyerekre pillantva.

– De csak azért, mert nem hagytam neki – nevetett Terri. A következő pillanatban hirtelen felült. – Azt hiszem, a kocsit hallottam. Mennem kell.

Azzal letette a telefont, mielőtt kivárta volna a választ. A szíve hevesen dobogott, az idegesség pedig visszatért. Felkapott egy selyem köntöst, és megkötötte az övét a derekán, majd kiment az előszobába, és várakozva a falnak döntötte a vállát.



Noemí ledobta a kabátját, és még egyszer beleszagolt a kezében szorongatott rózsacsokorba, és a csokis dobozra pillantott. Mosolyogva lépett be a lakásba, és csodálkozva tekintett körbe a néma ürességben.

– Terri? – kiáltotta. „Talán nincs itthon? ”

– Erre! – hallatszott a hang a folyosó felől.