Csupán egy kis játék

Halk nyöszörgést hallok a szobából. Panaszos, kétségbeesett nyöszörgést, melyet fájdalom itat át. Arcomra mégis mosolyt csal. Beletúrok rövid, fekete hajamba. Bár a bőrkesztyűtől nem érzem, ahogy az ujjamat simogatja, mégis izgatóan hat rám. Akárcsak az újabb nyöszörgés. Izgatottan végignyalok felső ajkamon, majd még egyszer gyorsan belenézek a tükörbe. Hajam egészen hátrasimult attól, hogy beletúrtam. Mandulavágású szemeimben a vágy szikrái táncolnak. Ezt alátámasztja heves szívverésem is. Az átlagosnál gyorsabb légvételem látványosan kidomborítja az ingem szétgombolt felső gombjait. Csak az ellenőrzés kedvéért hátat fordítok a tükörnek, és megvizsgálom bőrnadrágomat is. Tökéletesen feszül a fenekem, ahogy azt elvárom tőle.
Az újabb, sürgető nyöszörgés kizökkent a tükör csodálatából, és figyelmemet ismét a háló felé irányítja.
Hát akkor nézzük meg, mit fogtunk – nyalom meg ismét kaján vigyorra húzódott ajkaimat.
Szinte dédelgetve érintem meg a fenyőfa ajtót, és simogatva nyitom ki. Mögötte a hálószobám terül el. Jókora, lefüggönyözött ablakok, melyek a beáradó fényt vörösre festik, pár jelentéktelen szekrény, és a kedvencem: a jókora francia ágy. Na az ágy nem véletlenül a szívem csücske. Igazi mestermunka. Egy antik bútorkészítővel készíttettem, aki a legjobb minőségű tölgyből faragta, hogy tartós legyen, a fejtámaszt pedig két hónapon keresztül faragta, hogy minden virág, és inda tökéletesen tekergőzzön rajta. A fa kereten mérhetetlenül kényelmes, vastag ágybetét pihen, amit fekete szatén lepedő takar. Ó, és ami a lepedőn van! Kéjesen az ajkamba harapok, és megpróbálok elnyomni egy sóhajt. Egyedül szemöldököm ugrik meg egy pillanatra kihívóan.
A lepedőn egy férfi tekergőzik azzal a reménnyel, hogy valahogy megszabaduljon béklyóitól. Nem túl sok sikerrel. Bokáit egyenként egy-egy bilincs tartja fogva, míg csuklóit a feje felett erős kötelek egymáshoz, és a fejtámlához rögzítik. Márpedig, ha én valakit megkötözök, az nem fog egyhamar kiszabadulni, garantálom. Rövid, világos barna haja szexisen összekócolódott már, mintha csak én túrtam volna össze.
Ruhája amortizációjáért már én vagyok a felelős. Nem adta magát egykönnyen, becsülettel megküzdöttem a zsákmányomért.