Egy jó könyv

Az utóbbi napok, hetek a vizsgáztatásról szólnak elsősorban. Ezekben az időszakokban már általában kipihentebb szoktam lenni. Nem nagyon voltak hosszú, húzós napjaim most sem. Ráadásul később is elég felkelnem, ami azt jelenti, hogy nyugodtabban is tudok aludni, jobban megy a munka, kiegyensúlyozottabb vagyok. Legalábbis így szoktam érezni – az persze más kérdés, hogy estére teljesen leszívják a vizsganapok az energiáimat, nagyon sokat kivesz belőlem a folyamatos odafigyelés, visszakérdezés, javítás.

Párommal ilyenkor a gyerekek altatása után általában valami könnyedebb sorozatot szoktunk megnézni (lehetne akár krimi is, bár én személy szerint jobb szeretem ilyenkor, ha nem kell használni az agyamat, csak bámulni és esetleg röhögni valamin). Most azonban nem működtek a feliratos oldalak, így aztán lényegében sorozat nélkül maradtunk. No persze játszani ilyenkor is lehet, de van egy film, amit Párom már régebben letöltött, viszont csak a könyv elolvasása után szeretné megnézni.

Így – miután a könyvből már csak néhány 10 oldal maradt hátra úgy döntött, hogy olvasni fog, én meg játszom egy kicsit. Előtte egy gyors zuhanyozás, aztán be az ágyba – mire én visszaértem a konyhából a vacsora, mosogatás, tea-készítés teendőim után, ő már a takaró alatt ült az ágy szélén a konvektor mellett betakarózva, lábait felhúzva és a könyvet olvasva.

Gyorsan levetkőztem és elmentem én is zuhanyozni, a köntösömben jöttem vissza és behúzódtam mellé a sarokba, majd játszani kezdtem. Nem volt sok feladat vagy kedv, de valamivel el akartam ütni az időt, amíg nekilátunk a filmnek.
Miközben játszottam, egészen sikerült kizárnom mindent, így hatékonyan tudtam haladni. Tetszett is a játék, régen játszottam már – és most ez igazán fel is dobott. De aztán elkezdtem oldalra pillantgatni és nem nagyon tudtam elterelni a figyelmemet Párom kebleiről, hosszú lábairól. Végül, jobb dolgom nem lévén megkértem, hogy én is hadd olvasgassak bele a könyvbe, üljön ide elém.
Leraktam a laptopot és a segítettem neki elhelyezkedni. Szerencsére hozzám hasonlóan ő sem volt túlöltözve a takaró alatt. A lábaim közé húzódva nem tagadhatom, hogy azonnal bizseregni kezdtem – de igyekeztem a könyvre koncentrálni és a válla fölött átnézve olvasni.