Nicky története 9. rész - Kollégiumi szobatársak

Aki az elejétől olvasta történetemet, az tudja, milyen sűrű, na jó, milyen durva év volt mögöttem, mire megkezdtem utolsó évemet a gimiben. Lefeküdtem előbb a bátyám csajával, aztán a húgommal, a bátyámmal, és csináltuk hármasban is, ahogy a bátyámmal és a nagynénémmel is, sőt, lefeküdtem egyszerre két sráccal is. Aki azonban azt hiszi, ezután valami extra nagy, családi gruppen következett, azt már most ki kell ábrándítanom. Tudom, kicsit furán hangzik, hogy 17 évesen kiégtem, mégis valami hasonló történt, és nem igazán hajtottam, hogy legyen folytatása a vérfertőző kalandoknak. Mondjuk kísértés se volt, a nagynéném elutazott egy fotózásra, majd onnan egy másikra, Lars pedig a főiskolás barátaival töltötte a nyarat, aztán visszahúzott Kaliforniába. Apu a munkájába temetkezett, hetekig alig láttuk, aztán pedig egy új csajjal jelent meg. Alice az előző nőjéhez képest igazi felüdülés volt, zéró szilikon, maxi humorérzék. Vagy egy tízessel fiatalabb volt az öregemnél, de ez egyiküket se zavarta, és még az se okozott feszkót, hogy anyu augusztusban hazalátogatott, és nálunk töltött egy hetet, ő is jól kijöt Alice-szel.
Szeptemberben aztán jött a nagy durranás. Összejöttem egy évfolyamtársammal, és az egyéjszakásnak indult kitérőből szerelem lett, életem első igazi szerelme. A mennyben jártam, csupa ostoba, végtelenül romantikus dolgot csináltunk, ami kívülről nézve elég nyálasnak tűnhet, de én végtelenül élveztem. Sokat szeretkeztünk, és kipróbáltunk pár új dolgot is. (A bankautomata kis kalickájában, a kamera előtt, az megvolt valakinek? ) Ezeket azonban nem részletezem, egyrészt senki sem találná annyira izgalmasnak, másrészt meg túl intimek, megőrzöm magamnak (meg a biztonsági kamerát ellenőrző technikusnak). A végzős évem igazi álom volt, aminek a vége persze a sablonos hidegzuhany volt: engem Nyugat-Virginiába vettek fel, Eddíe-t pedig a Berkeley-be, ahova Lars is járt. Egy hónap tépelődés, hallgatás (Eddy) és hiszti (én) után végül a kapcsolat „felfüggesztése” mellett döntöttünk. Augusztus lett, mire összeszedtem magam, és már mentem is a főiskolára, alig gyógyult szívvel.
A fősuli (a nevét direkt nem írom le, mert elég kicsi, és esélyt sem akarok adni, hogy rám ismerjenek) viszont nagyon bejött, tényleg egy teljesen más világ volt.