Maszti társaságban 4. rész

– Mit tennél még velem?
– Kinyalnálak és megdugnálak – hadarja gyorsan, majd felsóhajt a gondolatra.
Rámarkolok félkemény farkára, mire felszisszen.
– Ahhoz képest itt fekszel, mint egy vénember.
– És arra, hogy nem tudnál védekezni – teszi még hozzá, figyelmen kívül hagyva a beszólásomat.
– Miért ne tudnék? – lepődök meg.
Megmozdul, a szemeimbe néz és elvigyorodik.
– Mert ki lennél kötözve.
Ki lennék kötözve?!
Lefagyva nézek rá, sejtem, hogy arcomra kiült egy kis félelem. Nagyot nyelve felülök.
– Úgy akarsz... megdugni?
– Igen – bólint. – És nem csak megdugni.
A határozottság eltűnik a hangomból, szinte gyerekesen vékony, ahogy megszólalok.
– Még sosem voltam... kikötve.
– És gondoltál már rá?
Az arcomat fürkészi, látom rajta, hogy komolyan elgondolkozott a dolgon. Megrázom a fejem.
– Biztos? – elmosolyodik.
– Kétlem, hogy ennyire perverz lennél.
Mosolygok én is, ahogy elképzelem a félénk srácot az ajtómban állva, miután lebukott. De aztán rájövök, hogy ez a srác már nem ugyan az.
– Kétlem, hogy még nem gondoltál rá – vág vissza.
– Jó, talán igen...
– Talán?

Lehajolok hozzá és adok egy gyors csókot.
– De te kisfiú vagy még ehhez.
Erőt veszek magamon, és felkelek mellőle, elindulok az ajtó felé.
– Hová mész? – szól utána meglepődve.
– Tusolni.
Hátra sem nézek rá, úgy megyek tovább.
Hallom, hogy felkel az ágyról, majd valami anyag susog a hátam mögött. Lelassítok, fogalmam sincs mit csinálhat.
Utánam siet, ahogy megfordulok még épp látom a sálamat a kezében. A fenébe! Elvette a székről a mocsok!

Megfogja a vállamat, előre tol. Közben becsukja előttem az ajtót, neki nyom kicsit, és gyorsan hátra húzza mindkét kezemet, rájuk is tekeri a sálat. Fel sem fogom, olyan gyorsan cselekszik. Hátra fordulok amennyire tudok, de erősen tart.
– Mi a fenét csinálsz?! – kiáltok rá erélyesen.
Válasz helyett csak megfordít és az ágyhoz vezet, majd elenged.
– Ülj le velem szembe!
Szívem őrülten ver, nem gondoltam volna, hogy meg is csinálja. Leülök és ránézek. Kezeimet próbálom kiszabadítani, de túl ügyes volt. A csomó nem enged.
– Ne merészeld...! – sziszegem összeszorított szájjal.