Rózsafüzér

Ailith rendkívül vallásos családból származott. Apja korán meghalt, anyja szigorú nevelésben részesítette őt és két lánytestvérét, akik közül ő volt a középső. A legkisebb szembeszállt az anyai szigorral, korán férjhez ment, gimnázium után nem tanult tovább, míg a legidősebb már a második diplomáját tervezi megszerezni.
Ailith volt anyjuk kedvence. Látszólag ő is mélyen vallásos lánnyá érett, s fejet hajtott anyja akaratának – zárdába vonul. Húsz éves volt, s még pár hét felkészítés vár rá, amíg a zárda teljes jogú tagjává válik. Már letette szüzességi fogadalmát, s amint hivatalosan is apáca lesz, férfiakkal nemhogy érintkezni, de beszélnie sem lesz szabad. Ailith nem ellenkezett, úgy tűnt, nem bánkódik, engedelmes, és beletörődik örömtelen, tiszta életébe.
Igazság szerint ez csak a látszat volt. Ailith minden éjszaka találkozott egy férfivel. Olyan férfivel, aki a szent Bibliában a pokol követeként szerepelhetne.
Azon az éjjelen is elszökött otthonról, mint már olyan sokszor megtörtént. Még nem a zárdában, hanem anyjánál élt, de ő még sosem vette észre. Ailith egy csöndes kávézóban várt, kabátját székre terítette, ő maga csak egy visszafogott blúzt viselt, elegáns szoknyával és nejlonharisnyával. Szeretett volna szebb ruhákat, akárcsak bármelyik lány, de azzal csak kihívta volna anyja dühét, és ilyesmit nem akart. Meg aztán, az a férfi szép ruhák, kiegészítők, smink nélkül is gyönyörűnek látja.
Megérkezett. Ailith még nem látta, de érezte jelenlétét. Fagyos, borzongató érzés tört rá a kávézóban minden emberre, egyedül a lányra nem – ő furcsa mód forrni kezdett. Kirázta a hideg, de közben érezte, egyre jobban kipirul, s bőre hőmérséklete is a magasba szökken. Önkéntelenül is ajkába harapott, mikor meglátta belépni a kávézó bejáratán a férfit. Magas volt, bokáig érő, sötét szövetkabátot és kalapot viselt, hogy mások ne láthassák meg az arcát. Azonnal leült, kigombolta kabátját, és egy ideig egyikük sem szólalt meg, csupán mélyen a másik szemeibe néztek.
– Anyát elintézted? – kérdezte aztán halkan Ailith.
– Átalussza az éjszakát, ne aggódj.
– Jó.
Egy pincér jött ki az asztalukhoz, s a férfi rendelt Ailith-nek egy csésze teát. Amíg az italra vártak, Ailith-nek hirtelen eszébe jutott, mi is fog azon az éjszakán történni, és hirtelen könnyek szöktek a szemébe. A férfi elmosolyodott, és lágyan letörölt egy elszabadult kis cseppet.