Emlék a gimnáziumból

Dühösen hajítottam félre a jegyzetfüzetemet. Már vagy két órája olvastam át és ismételtem el újra és újra a retkes fizika tételeket, és még mindig nem voltam az értékelhető eredmény közelében sem. Nagyot sóhajtva terültem el az ágyamon, azon gondolkozva, hogy miért ilyen kegyetlen az élet, és hogy miért közeledik ekkora rohamléptekben az érettségi.
– Mi az? Fizika? – fordult felém Éva, a koleszos szobatársam, egyben pedig legjobb barátnőm. Ő nem zavartatta magát ilyen apróságok miatt mint én, hiszen szinte tökéletes volt minden tantárgyból. Míg én elkeseredetten magoltam, ő a tőle megszokott lezserséggel feküdt az ágyán, és a laptopján netezett.
– Aha. Lehet mára be kéne fejeznem – mondtam az órámra pillantva. Alig volt fél kilenc, és én mégis hullafáradtnak éreztem magam. Lehet, tényleg ez lesz a legjobb, gondoltam, egy gyors zuhany, majd egy kiadós alvás, és holnap folytatom az önkínzást.
Egy perccel később így is tettem. Fogtam a törölközőmet és a tusfürdőmet, majd a fürdőszobába siettem. A kolesz hála a jóistennek remekül felszerelt volt, két egymás melletti kétszemélyes szobához egy jól berendezett fürdő tartozott. Üresen találtam, így hát gyorsan levetkőztem, és beléptem a zuhany alá. A forró víz isteni érzés volt a bőrömnek, már is frissebbnek éreztem magam. A hajamat is megmostam, majd a törölközőbe csavarva visszamentem a szobánkba.
– El sem hiszed, ki járt itt, amíg fürödtél! – ugrott nekem Éva rögvest. A meglepetéstől egy pillanatra szóhoz sem jutottam, hiszen barátnőmet ritkán láttam ilyen lelkesnek.
– Márk? – kérdeztem a pasijára utalva.
– Nem, nem. Az egyik srác volt a tizedikesektől, azt mondta, hogy Dávid nagyon szeretne beszélni veled az udvaron.
Ó, már csak ez kellett. Dávid. A srác másfél évvel volt fiatalabb nálam, és jelenleg tizedikbe járt. Szintén a koleszban lakott, de persze a fiúk részén, az udvar túloldalán. Már fél éve húztak vele a barátnőim, hogy egészen oda van értem, de maga Dávid persze nem tett felém semmi egyértelmű jelet, így hát nem izgattam magam különösen miatta. Nem mintha kimondottan ellene lettem volna a gondolatnak, sőt kevés olyan helyes srácot láttam eddig, mint ő. Bár csak zsenge kis tizenhét éves volt, de sokkal érettebbnek tűnt, férfiasabbnak, mint sok velem egyidős fiú. Magas, vékony, de azért egész izmos, kék szemekkel, barna hajjal és kellemes arccal.