Beceneve: Szüzike

Fábián Levente vagyok, de mindenki csak Levnek szokott hívni. Mindegy, annyit kell rólam tudni, hogy 17 éves, kanos idióta vagyok, de próbálom rejteni és úriember módjára bánni a nőkkel, de persze visszatartani a vágyat elég nehéz egy ilyen korú szűz srác számára.

Anyám mondta nekem, hogy csütörtöktől el kell mennie egy több hetes konferenciára vagy mire. Nem igazán figyeltem, csakis arra, amikor azt mondta, hogy két hétig távol lesz. Azonnal megcsillant a szemem és eszembe jutott mindenféle állati tevékenység nappal és éjszaka. Nyári szünet volt így mindennap egy hatalmas királyság lett volna és biztos, hogy ismert lettem volna a suliban. Végül is 11-dikes leszek, de mindegy.

Anyám következő mozzanata az volt, hogy nem akar engem félteni, ezért elküld a nővéremhez az időre, amíg távol lesz. Ellenkeztem, majd mindenfélével érveltem, mondhatni harcoltam, azért, hogy egyedül maradjak otthon, de végül én vesztettem.

Szerdán el is kellett utaznom egy bőröndnyi cuccal a kezemben. Barbi egy kis panellakásban él, ami belülről viszont nagynak tűnik. De ugye bár nem a lakásra vagy kíváncsi. A nővérem 22 éves, hosszú, barna hajú, barna szemű modell, amiért elég szép summát kap és így én is jól nézhetek ki király göncökben. De a legjobb, amiért modell az az, hogy rengeteg bombanő barátja van, akikkel rendszeresen találkozik. Néha a saját lakásán gyűlnek össze, de eddig csak egyszer találkoztam a bandával.

Egy ilyen napon értem nővéremhez. Délután volt, de még mindig kegyetlenül világítottak a Nap sugarai, amitől kezdtem érezni, hogy elfolyok. Úgy kopogtam be Barbihoz, mint, aki lefutotta a maratont, aminek a végén egy vödör vizet öntöttek a fejemre.

Csengettem, majd elém tárult a fekete bikiniben járkáló nővérem.

– Öcsi! – kiáltotta mikor meglátott és széttárva a kezét lökte magát nekem, majd azonnal el is távolodott. – Úristen! Mi ez a szag? – kérdezte undorodva.

– Izzadság. Menj ki és megtudod!

– Kösz, nem. Gyere be!

Bólintottam, majd becipeltem magam az előtérbe, ami pont kétszer, akkora volt, mint én szélességre, melytől egy picit szűkösnek éreztem. Elgondolkodtam, mivel a legutóbbi alkalommal nem volt ilyen keskeny ez a rész.

– Vedd le a cipőd! – mutatott a sötétvörös magas szárúmra.