Először

21 éves egyetemista lány vagyok, immár boldog párkapcsolatban. Olykor-olykor jó érzéssel tölt el visszaemlékezni a szeleburdi kamaszkoromra. Sok furcsa gondolatom volt, szinte minden nap az élet nagy dolgain filozofálgattam.
A történet, amit most leírok nektek, 16 éves koromban történt meg.

Akkoriban még semmit nem tudtam arról, hogy mi fán terem a szerelem. A szexről már azt hittem, hogy mindent tudok, de azt fel sem tudtam mérni, hogy miféle örömöket tud okozni. A fiúk sem annyira érdekeltek, egy srác volt, aki tetszett évekkel azelőtt, de kudarcot vallottam, és inkább elfelejtettem. Sokat adtam magamra, szép ruhákat húztam vékony, csinos alakomra, minden nap órákig bongyorítottam hosszú, szőkésbarna hajam, ezek mellett drága parfümök illatfelhőjét hívtam segítségül lényem szépségének, igényességének, ápoltságának megkoronázásához.

Egy átlagos napnak tűnt. rózsaszín, csinos blúzban, farmerminiszoknyában és egy fehér topánkában vágtam neki a gimibe vezető buszútnak.
Benn a suliban igen hamar belebotlottam az osztálytársnőimbe, akik között persze volt néhány ellenszenves egyén is, különösen Judit. Megvető, irigy, gúnyos arccal mérte végig a szerelésemet, mint minden nap.

Pár órával később testnevelés órára öltöztünk át. Ez volt az, amit a legjobban utáltam. Levetkőzni, mikor másik 15 pletykás csitrivel voltam összezárva...
Megint a szokásos téma volt soron: a szex.
Épp Judit mesélte élményeit a barátjával töltött hétvégével kapcsolatosan. Hallgattam, oda sem figyeltem.
Azután a lányok általánosan kezdték el tárgyalni a témát, és szokás szerint a misztikus, csodálatos, elképesztő orgazmusra terelődött a beszélgetés...
– Fogadjunk, hogy te még soha, de soha nem érezted – szólt gúnyosan Judit.
Csak bambulva néztem magam elé, kellett egy kis idő, hogy eljusson a tudatomig, hogy Judit hozzám beszél.
– Öööh... – nem tudtam mit mondani, hisz sosem vettem még részt ilyen beszélgetésben.
– Mindenki tudja, hogy szűz vagy. Még aki nem ismer, az is. Aggszűz. Apáca.
– Légy szíves, ne mondj nekem ilyeneket – akartam neki mondani ingerülten, de inkább kérlelésnek hangzott.
– Ez a szerelés már megint... Hihetetlen vagy.