Leszbikusként szép az élet

9 éves korom óta ismerem Klaudiát, és egészen 17 éves koromig csak barátként tekintettem rá, de amikor elkezdtem rendszeresen lányokra is maszturbálni, egyszer bevillant az ő arca is, és eljátszadozva a gondolattal, hogy milyen lenne vele, rájöttem, hogy mindenkinél jobban megdobogtatja a szívem. Pont azért, amiért azelőtt nem gondoltam így rá, mert ő a gyerekkori barátnőm, és senkivel sem lenne olyan bensőséges érzés, mint vele.
Aztán másnap már komolytalannak éreztem az egészet. Nem is értettem, hogy csinálhattam ilyet, hisz ugyanúgy csak baráti vonzalmat éreztem iránta, mikor újra együtt voltunk, mintha mi sem történt volna, és úgy éreztem még ha le is akarna feküdni velem, képtelen lennék rá akármilyen jó csaj is, mivel ezer éve a barátnőm, és ezért nagyon fura lenne, de aztán eljött az este, és megint mindenkinél jobban felizgatott, ha rá gondoltam.
És másnap megint kezdődött minden elölről. Ne érts félre, nem elfojtani próbáltam, hogy a saját nememhez is vonzódom, sőt nagyon is örültem neki, hogy biszexuális vagyok, és tudtam, hogy egyszer titokban ki is próbálom valakivel, de ez azért erős volt, hogy pont a gyerekkori barátnőm izgat a legjobban. Legyen az férfi vagy nő, nálam ez mindig már az elején eldőlt, vonzódom-e valakihez vagy sem.
Így ment szinte minden este egészen 21 éves koromig, amikor közös albérletbe költöztünk.
Addigra már teljesen természetesnek éreztem, hogy bulizunk, pasizunk, és néha amikor olyan kedvem van, a legjobb barátnőmre gondolva nyúlok magamhoz, mert iszonyatosan felizgat, azt viszont már elég betegesnek éreztem, hogy mindezt most már a mellette levő szobában csinálom. Te jó ég, ha tudná, hogy most rá gondolva simogatom magam! – csak a szobáink fala választotta el az ágyainkat.
Ezt máig nem tudtam kibogozni magamban, hogy akkoriban tényleg csak azért nem kezdeményeztem nála, mert nem akartam, vagy nem mertem. Az élet hozott össze minket.
Hát igen! Nem is én lennék, ha nem így történt volna. Az első és egyetlen alkalom után, hogy titokban lefeküdtem egy lánnyal, és már a búcsúcsókunkat váltottuk az utcán, amikor Klaudia épp befordult a sarkon, és meglátott minket. Megtorpant. Vissza akart fordulni, de a lány ezzel egy időben mit sem látva az egészből már lelépett, én pedig elindultam Klaudia felé. Percekig úgy éreztem magam, mintha forró vasvillát tartanának a mellkasomhoz.
– Húha! – mosolygott. – Ezek szerint rosszkor jöttem! – mondta köszönésképp.
– Ú ez most nagyon ciki.