Zitakrónikák 8. rész - Bűntársakra lelve

Alig egy hónappal az első együttlét után úgy adódott, hogy nekem kellet elvinni anyut egy találkozóra. Nem volt nagy cucc, csak az egyetemi tanárok a nyári szünet közepén összejöttek egy kis kötetlen beszélgetésre a dékán házában, afféle kerti partira.
Mivel apám éppen dolgozott, Zitának pedig nem volt kedve a taxisofőrt játszani, én vittem el anyámat. Nem, mintha nekem több kedvem lett volna, de arra ritkán mondtam nemet, ha vezethettem apám túlméretezett terepjáróját. Hogy ezzel mit kompenzált, az szerintem örökre rejtély marad előttem. Nekem viszont jól esett egy ekkora batárt vezetni.
A dékán házának az utcája a város legeslegvégén volt. Olyannyira, hogy az utca baloldalán, ahová leparkoltam a kocsit több másik autó közé beékelve, ház egy darab nem állt, viszont egy kisebb, túlburjánzott rét után erdő húzódott. A lámpák már rég kiégtek, tulajdonképpen az utcára csak annyi fény borult, amennyi a környező kertekből kijutott a kerítéseken túlra.
A dékán kertjében muzsika szólt – nem tudtam azonosítani, valami klasszikusabb rock lehetett –, ezt kísérte a vendégek jóízű nevetése és beszélgetésük alapmoraja.
Oldalra pillantottam. Anyám egyszerű, de dögös, pántnélküli ruhát viselt, amely a mellétől a combközepéig ért. Hozzá színbe illő halványzöld tűsarkút, egy aranyszínű karperecet és más semmit. Ahogy végignéztem hosszú combján, megkívántam.
Eddig háromszor feküdtem le anyámmal, és egyik rosszabb volt, mint a másik. Az elsőt még élveztem, de csak én elégültem ki. A második katasztrófa volt, a harmadik meg elég nagy csalódás ahhoz, hogy ne akarjunk negyediket. Ám azóta változott egy s más, például Zitával rájöttünk, mi lehet még annál is nagyobb tabu, hogy családon belül szexelünk. És ilyen helyzetben még nem próbálkoztam be anyámnál. Eljött az ideje ennek is. Az elhatározás afrodiziákumként robbant be a tudatomba, és olyan kérés formájában öltött testet, amit sose hittem volna, hogy szavakkal megfogalmazok:
– Anyu, leszopnál?
Anyám tekintetében egyszerre csillant döbbenet és csintalan vágy, nekem pedig már a gondolat is merevedést okozott. Közben a mellkasomban olyan érzés sugárzott szét, mint amikor először dugtam meg Zitát. Vagy, amikor a szüleinket kukkolva dugtunk. Az érzés, hogy valami olyasmire készülök, amin ha rajtakapnak, lesz nemulass.
– Most?
Bólintottam.