A természet csodája 1. rész

– Tudtok róla, hogy illegális, amit csináltok? – mondta Peti a maga szokásos, magasröptűen bölcselkedő hangnemében. Bírtam a humorát, de néha rájátszott a hülyeségeire.
– Mi van? – elszakadtam Laci ajkaitól.
– Hát, hogy 17 éves csaj létedre egy felnőtt férfi ölében ülsz, és csókolgatod!
– Haha de vicces! Te meg egy félig üres borosüveget tartasz a kezedben egy játszótéren! Az nem illegális?
Laci 18 – adik születésnapi bulijára alapoztunk kicsit péntek délután.
– Különben is már 14 a korhatár! – mosolygott Viki. – Inkább velem foglalkozz! Csak előbb kapj be egy rágót, mert bagós a leheleted!
– Add csak azt a ! – mondta Laci. – Sokat volt a kezedben!
– Haha kellett neked hozzánk szólni! – mosolyogtam, majd visszafeledkeztem Laci ajkaiba.
– Mit szeretnél ma este? – súgtam a fülébe. – Ma valami különlegeset kérhetsz!
– Akarod fenékbe? – súgta vissza.
– Azt már úgyis csináltuk! Kérj valami mást! Mondjuk szerepjáték? Kérhetsz bármit! Ne szégyenlősködj! Max. nem megyek bele!
– Komolyan?
– Aha!
– Na jó, te kérted! Csókold meg Vikit!
– Miről sugdolóztok ott? Mi is itt vagyunk még! – szólalt meg ismét Peti. Rámosolyogtam, majd Vikire néztem, aztán újra Lacira, és a következőket már hangosan mondtam.
– Hát, Petire elég csak ránézni, ő tuti akarná!
– Mit akarnék?
– Ha Viki is benne lenne, akkor én is!
– Miről van szó? – kérdezte Viki azzal az ennivalóan ártatlan tekintetével.
– Lacival azt beszéltük, lehet egy születésnapi kívánsága, és azt kérte, csókoljalak meg!
– Igen? És ilyen könnyen belementél? – mosolygott. -
– Csak mert rólad van szó! Veled kipróbálnám!
– Húha! – ájuldozott Peti. – Azt én is megnézném! – Vikire mosolygott.
– Nem gondoltál még rá, hogy milyen lenne velem? – hogy nyomást gyakoroljak rá, odaléptem elé.
– Nem. – mosolygott. A hangja nem tűnt határozottnak, és látszott az arcán, hogy zavarba jött. Nehéz lehetett neki, hogy rajta kívül mindenki azt szeretné, adja be a derekát, ráadásul nagyon félénk csaj volt akkoriban. Én voltam az egyetlen ember, akivel megtalálta a hangot.
Peti nem ismerte őt úgy, ahogy én.
– Gyere! – nyújtottam a kezem. – Csak egy kis szájra puszi! Egyszer ki kell próbálni, nem igaz?
Nem jobb, ha velem történik meg?
– Na jó! – felállt és közelebb lépett hozzám.
Laci csak nézett rám derűs fél mosollyal az arcán, bíztató tekintettel.
Átkaroltam Vikit.