Erdő mélyén...

Már harmadik éve, hogy szinte mindenemet eladtam, felégettem magam mögött minden – szinte minden – hidat és az ország másik végébe költöztem. A Veszprémtől alig hét kilométernyire fekvő Recsek – hegyen vettem egy házhelynyi erdős területet. A telek meredek hegyoldalra fut fel, így ameddig szem ellát nem jár a sem. A völgyből ilyenkor télen is csak a felfele kúszó füstcsík látszik a házból, így szinte sohasem kell attól tartanom, hogy valaki benéz pár szóra. Itt igazán magában lehet az ember fia. A gondos takarítás után kissé ijedten pillantottam az öreg ingaórára, de semmi gond nem vagyok még elkésve, évek óta nem látott kedves barátomat várom Békés megyéből, mivel csak többszöri átszállással lehet eljutni Veszprémig, megígértem neki, hogy elé megyek a vasútállomásra, hogy ne kelljen a buszállomáson fagyoskodnia. A terepjáró kissé köhögve indult a csikorgó hidegben, de a meredek emelkedőtől, majd az állandó motorfékkel gurulástól percek alatt jó meleg lett a tágas fülkében.
Már elhagytuk a várost, amikor egyszerre szólaltunk meg egymásra nézve: – Még mindig nem jársz senkivel?
Gondolatnyi szünet után nagyot nevettünk, majd heves fejcsóválással válaszoltunk, nehogy egymás szavába vágjunk. Ancsa átmelegedve az autó intenzív fűtésétől meglazította combközépig érő bundáját karcsú derekához szorító övét, kigombolta, majd nehézkesen kibújt belőle és a hátsó ülésre rakott utazótáskájára dobta, mély sóhajjal elfészkelődött a hegyi útra kanyarodó autó ülésén és kéjes pillantással nyugtázta formás melleit, feszes hasát, mini bőrszoknyája alól kikandikáló fekete csipke – bugyiját kémlelő tekintetemet. Macska módjára nagyot nyújtózott, majd mintha akaratlanul tenné, elernyedő kezét ölembe ejtve úgy húzta azt vissza, hogy végigsimított a farmer alatt duzzadásnak indult szerszámomon. Lesütött szemében pajzán csillogást véltem felfedezni, így visszahúzott kezéért nyúltam és a sliccemre tettem, úgy hogy érezze duzzanatom apró rándulásait, egyre növekvő nyomását. Közben megérkeztünk a házhoz, melynek tájolása miatt a garázs egy keskeny, sziklába vájt hágó szerű átjárón keresztül közelíthető meg és a hegy meredekségét kihasználva a tetőtérbe került. Innét a lakószintre széles csigalépcsőn keresztül lehet lemenni, onnét tovább a galériás nappaliba meredek egyenes lépcső vezet.