Forradások 5. rész

Sokára jött újra telefon a férfitől. Hónapok óta nem kereste. Pedig gondolt rá, és kliensekre nem nagyon szokott gondolni. Nyár este lévén még világos volt, azt gondolta, talán most látni is fogja a megrendelőt. Ám a lakásban megint sötét volt. Kicsit megijedt, mert egy helyiségből nagy morgását hallotta. Csalódott, most is a szokott sötét fogadta, s a már ismert, mély hangú, magas férfi. Vajon most mire megy vele?

Ezúttal bekísérte a szobába, előre a kezébe nyomta a pénzt. A nő zavartan eltette. Pedig hányszor már. A gyenge félhomályban – a sötétítőfüggönyön mégis átszűrődött némi ködös fény – megpróbálta átölelni, megcsókolni a férfit. Az inkább csak hagyta, tétován megsimogatta. Cseppet sem volt követelőző. Levetkőztek sután, a nő az ágyra húzta, ajkával megpróbálta a mellbimbóit izgatni, de nem sokra ment vele, a férfi ügyetlenül átvette az irányítást, ledöntötte, csókolgatta. Jó illata volt, hatalmas, izmos teste, de a nő még sosem volt ennyire bizonytalan pasival. A lábaihoz térdelt, kezébe vette a péniszét, és elkezdett dolgozni rajta szájjal és kézzel. Furcsa volt, amikor végre merevedése támadt, azonnal feltérdelt, és be akart hatolni, sietett, de mire bedughatta volna, már csak félig állt készen, aztán semennyire.

– Ezzel valami baj van – gondolta a nő, bár eddig is sejtette – pedig irtó jó pasi. Igyekezett készséges, gyors lenni, de csak kézzel és szájal tudott elérni sikert, egyszer valami behatolás is sikerült, de csak úgy, hogy ő maga irányított, és beleült a tettre kész, vastag hímvesszőbe. Az sem tartott sokáig, nemsokára lelankadt, és kicsúszott a hüvelyéből. A fiú próbálkozott, folyt róluk a víz, a nő teljesen fel volt izgulva, nem ügyfélként dolgoztatta, valódi szeretőként tapadt rá, de a helyzet egyre frusztrálóbbá vált, a sötét is egyre jobban zavarta.
– Nem kapcsolnánk fel a villanyt? – kérdezte, s egy kis csend után a férfi azt morogta:
– Rendben, legyen...
Felállt, az ajtóhoz lépett. Ekkor a felugatott odakint, a nő összerezzent. A villany felkapcsolódott, s ő végre láthatta az eddig csak tapintott alakot. Egy pillanatra lehunyta a szemét, de aztán mosolyogva nyújtotta ki a karjait. Most, ha lehet, a férfi még sutábbá vált, alig engedte magához érni a nőt, inkább ő próbálta csókolni, simogatni, valami ügyetlen nyalakodással is megpróbálkozott.
– Ne haragudj, ez nem megy... – csattant fel egy idő után – ezt így nem lehet!