A főnök lánya 1. rész

Halasztok egy évet az egyetemen. – mondtam a szüleimnek
– Miért tennéd? – kérdezte sápadtan anyám
– Pihenni szeretnék, kicsit lélegezni. – mondtam nekik
– Szó se lehet róla!! – mondta apám elég mérgesen.
– Értsd meg apu, kell nekem egy év szünet, tavaly nem kellett volna rögtön az egyetemen kezdeni, de most azt érzem kell a pihenő.
– Rendben, de akkor dolgozni fogsz. – adta ki a parancsot a szigorú fater.
– Jó, ahogy szeretnéd. – mondtam nyugodtan.
Így is volt, apám szerzett munkát ahol dolgozik az ügyvédi irodában, apám jó ügyvéd volt, és engem is erre a pályára szánt, amibe én bele is mentem, mert tetszett a dolog, és az eszem is megvolt hozzá.
Van egy bátyám, aki 10 éve Angliában él, apám őt is ügyvédnek szánta, ő viszont hallani se akart róla, egy nyári estén nagyon csúnyán összeveszett apámmal, akkor láttuk őt utoljára, bár én az interneten tartom vele a kapcsolatot, de erről a szüleim semmit sem tudnak.
Bár néha jó lenne anyámat is bevonni a dologba, ő nagyon szenvedett a helyzettől, de mivel tartott apámtól, így félresöpörte a dolgot.
Persze időnként kisírt szemekkel láttam anyámat, én egyszer megkérdeztem mi a baj, de ő csak annyit mondott hogy belement valami a szemébe, utána sosem kérdeztem őt erről, mert tudtam hogy mért sír.
Nos az ügyvédi iroda ahova én is bekerültem apám révén, a főnök alkalmazottja lettem, amolyan mindenes munkakörben.
Ezt a mindenes munkakört nagyon is komolyan vette a főnök, mindenféle munkát rám bízott.
Az alja munkától kezdve ( kávé főzés, szemétkipakolás, kocsi lemosás), mindent rám bízott, persze voltak jó munkák ( iratok pakolása, különböző adatok felvitele számitógépre).
Bár úgy gondolom ebben apám keze is benne volt, hogy kellemetlen dolgokat is rám bízott, szerintem tesztelt hogy meddig bírom, én viszont szó nélkül tűrtem, kemény fából faragtak, nem lehet engem "kicsinálni"
Már jó pár hónapja dolgoztam, mikor egyik reggel, a szokásos reggeli kávé főzése után ( amit nekem 8:00 – ra lekellet főznöm) a főnök behívatott!
– Gyere " fiam" beszélnünk kell. – mondta Elemér, a főnök.
Ez azért volt furcsa mert a napi teendőket a titkárnője adta ki, én szinte alig beszéltem a főnökkel.
– Tessék főnök, itt vagyok, hívatott. – mondtam kicsit rémülten.
– Ülj le!
– Hogy érzed itt magad, milyen a munka? – kérdezte
– Jó, jó köszönöm, hálás vagyok hogy itt dolgozhatok.